Barlangrajzok bizonyítják, hogy az ősember kagylókat, illetve éles pattintott kőeszközöket használt arca szőrzetének eltávolítására. Kr. e. 6000-ig volt ez jellemző. Később ókori sírkamrákban találtak bronzból készült eszközöket, amelyek az első klasszikus értelemben vett borotvák elődeinek tekinthetők. Egyiptomban a fej borotválása rendszeres volt, mert a haj az ókori egyiptomi vallás szerint tisztátalan, így a vallási előírásokkal ellenkező viseletnek számított. A borotválást szakemberek végezték, akik önállóan dolgozó vagy személyes szolgálatban álló személyek voltak.

Kr. e. 400 környékén a borotválkozási gyakorlat átterjedt a Római Birodalom és az ókori Görögország területeire is, ebben Nagy Sándor makedón királynak volt nagy szerepe. Ugyanis elrendelte hadseregében a borotválkozási gyakorlatot, hogy az ellenség ne tudja megragadni a hajat, illetve szakállat a harcok folyamán. Ezen túlmenően fontos szempont volt, hogy a különböző élősködők sem jelentettek akkora problémát a hosszabb hadjáratokon, mivel azok nem tudtak a sűrű arcszőrzetben megtelepedni.

Feliratok bizonyítják, hogy nagyszámú borbély (tonsor) dolgozott Róma és Pompeii városában is. A szerszámok egyre kifinomultabbá váltak, javultak a felhasznált anyagok, és kialakult az egyenes forma, amelyet a mai napig használnak a férfiak.

A XI. századtól az emberek egyre nagyobb figyelmet fordítottak a tisztálkodásra és a megfelelő ápoltságra, melynek része volt a borotválkozás. A különböző illatszerek, parfümök és más higiéniai eszközök használata egyre széleskörűbbé vált. A vallási megfontolás továbbra is erős maradt, mivel a keleti ortodox és római  katolikus egyház kettévált és Róma forszírozta a borotválkozást. Akkoriban a szakáll a pogányság jelképe lehetett. Charles de Bourbon roueni érsek 1096-ban törvényen kívül helyezte a szakállat, kivéve a keresztes hadjáratokban részt vevők esetében. Ők viselhettek szakállat az apostolok tiszteletére.

Az ipari forradalom idején, a technológia javulásával egyre jobb acélötvözeteket tudtak előállítani, ami a borotvákat jobbá, élesebbé és biztonságosabbá tette. Az első összecsukható borotvakések, illetve biztonsági borotvák megjelenésével már mindenki számára elérhető és megoldható volt az otthoni borotválkozás, nem feltétlen kellett borbélyhoz járni. Ebben az időben alakultak meg az első kozmetikai cégek is, amelyek már célzottan gyártottak olyan termékeket, melyek az otthon történő borotválkozás elterjedését segítették.

1895-ben King Camp Gillette megalkotta a kétélű biztonsági borotvát (double edge), amit már nem kellett élezni, csak cserélni benne a pengét egy bizonyos használati időt követően. Így a borotválkozás lényegét tekintve egyszerűbbé és költséghatékonyabbá vált mindenki számára. Egy évtizeddel később megkezdődött a tömegtermelés. Ami ezután következett azt mindannyian ismerjük. Legalábbis azok akik borotválkoznak.

Láng Róbert