Pesterzsébet a XX. kerület, valaha Gubacsi puszta névre hallgatott. Az 1867-es kiegyezés után két telep alakult ki parcellázások útján. Az egyik Erzsébet királyné (Sissi), I. Ferenc József felesége tiszteletére kapta a nevet. A másik Kossuth Lajos után Kossuthfalva lett. A nagyközség gyorsan fejlődött, 1924-ben már város. A második világháborúban romhalmazzá vált. Az újjáépítést követően 1950-ben a főváros része lett. A kerület központjában lévő nagyrészt komfort nélküli zsúfolt házak helyén 1976-1983 között házgyári panelházakból lakótelepet építettek fel. Miután 1992-ben az egyik városrész lakói népszavazáson nyilvánították ki ez irányú szándékukat, létrejött egy új kerület, Soroksár.
A Csepel-sziget a főváros egyik legváltozatosabb területe, amely egyaránt rendelkezik kertvárosias, falusias, vízparti, illetve lakótelepi és ipari városrészekkel. A sziget a jégkorszak után a Duna ártere lett. Csepelt közvetlenül a honfoglalás után elfoglalták őseink. Ezt ásatási leletek is igazolják, de Anonymus is megemlíti. Árpád vezér megszállt a Csepel-szigeten és ez volt egy ideig a magyar törzsszövetség élén álló fejedelem székhelye. 1950-től budapesti XXI. kerület. Előtte az ország legnagyobb falujának nevezték. Az 1838-as jeges árvíz szinte teljesen elpusztította. Az évtizedig tartó újjáépítés után szerelő műhelyeket alapítottak vállalkozók. 1892-ben Weiss Manfréd gyárat épített, amely aztán meghatározó lett Csepel életében. Nevében tükröződött a magyar történelem, 1892-ben Weiss Manfréd Gépgyár, 1944-ben Göring Művek, 1945-ben Vas- és Acélmű Nemzeti Vállalat, 1950-ben Rákosi Mátyás Művek, 1956-tól Csepel Vas-és Fémművek.
Budafok, vagyis a XXII. kerület története a középkorba nyúlik vissza. A török időkben szintén elnéptelenedett, majd Savoyai Jenő herceg, földesúr szőlővel telepítette be a hegyoldalt. Birtokát Promontoriumnak nevezte. Önálló település csak a herceg halála után, 1739-ben lett Promontor zsellérközség néven. Német és szerb szőlősgazdák virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, amelyet a XX. század elején a filoxéra elpusztított. A szőlőt más gyümölccsel, elsősorban őszibarackkal pótolták és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet. Városi rangot 1926-kapott. Ma „A Szőlő és Bor Városa” néven nemzetközileg ismert.
Soroksár nevét először Anonymus említi Surucsar, illetve Suruksár néven. A település a török uralom alatt szine teljesen elpusztult. Utána Wathay János, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kuruc alispánja birtokában volt a puszta. 1724-ben kezdett német ajkú lakosokkal benépesülni, ekkor még a területet Soroksár-Pusztának hívták. A mocsarak lecsapolása után kiváló termőföldek keletkeztek. A gazdaságok elsősorban rozsot termeltek..A Budapesthez közeli helyzetét kihasználva a fővárossal élénk gazdasági forgalmat alakítottak ki. A második világháborút követően Soroksár német lakosságának javát kitelepítették. 1950. január 1-től Soroksár a főváros XX. kerületének része lett. 1992-ben a helyi lakosok kezdeményezésére népszavazást tartottak, ahol döntés született az önálló Soroksárról. Az így létrejött XXIII. kerület 1994-ben választotta meg első képviselő-testületét.
Láng Róbert
