Egy régi riasztó-berendezés

Két évvel ezelőtt egy biztonságtechnikai kiállításon jártam. Azt kommunikálták, hogy nem posztolhat minden lakás előtt rendőr, az embernek hozzá kell járulnia saját anyagi javai, lakása, vagyontárgyai védelméhez. Bizony, óvni kell otthonunkat a rablóktól, betörőktől, besurranóktól, különböző trükköket alkalmazó szélhámos tolvajoktól. Az egyik teremben számkombinációra nyíló széfeket mutattak be, a másikban biztonságos zárakat, a harmadikban ajtó-, ablak- és erkélyrácsokat, a negyedikben különféle riasztó berendezéseket, és így tovább.

   Ekkor határoztam el, hogy riasztó berendezést szereltetek fel a lakásunkban. Még pedig olyat, amelyik nemcsak riaszt, hanem automatikus jelzést küld a környékünkön éjjel-nappal járőröző vagyonőröknek, akik aztán a rendőrséggel együtt néhány percen belül ott teremnek a lakásunknál. A betörőnek nemhogy összecsomagolni, de szétnézni sem maradna ideje. Már ha a sziréna igencsak kellemetlen hangjára nem menekülne azonnal el. Egy szó, mint száz, zsebre tettem néhány prospektust és hazaérve gondosan tanulmányoztam az ajánlatokat, árakat. Végül az egyik mellett döntöttem. Telefon, udvarias felvilágosítás, időpont egyeztetés következett. Aztán a jelzett órában megjelent egy jól öltözött, kellemes arcú fiatalember, biztonságtechnikai szakmérnök, megvizsgálta a nyílászárókat, megtette ajánlatát, amelyet nyomban elfogadtam. 

   Aztán megjelentek a szerelők. Felszerelték a riasztókat, ajtó- és ablakvédő reléket, a központi irányító berendezést. Megbeszéltük a jelszót is, amellyel a téves riasztást érvényteleníteni lehet. A járőrözők kaptak egy kapukulcsot. Azóta kiválóan működik a szerkezet, egy betörést is sikerült megakadályoznia. A járőrök nyolc percen belül a helyszínen voltak és elfogták a tettest, az ajtózár feszegetőjét. Máskor pedig a sziréna késztette menekülésre a behatolni szándékozókat. 

   A riasztó apparátust és alkatrészeit huszonhét százalékos általános forgalmi adó terheli, ez rendben is lenne, hiszen ugyanolyan híradástechnikai, elektronikai termékek, mint egy rádió, vagy televízió alkatrészei. De most következik az, ami meggondolásra, elcsodálkozásra késztetett. Az ügyeleti szolgálatért negyedévente húszezer forintot fizetek. És ezt a szolgáltatást is huszonhét százalékos általános forgalmi adó sújtja.

   Hogy is van ez? Az állam rendőrsége nem tudja garantálni lakásunk védelmét az esetleges behatolóktól. Nekünk is hozzá kell járulnunk vagyonunk megóvásához, segítsük a rendőrök munkáját. Az állam ezt nem köszöni meg, hanem huszonhét százalékos adót vet ki rá.

   A védő szolgáltatásért adó? Minek nevezzelek? Tudom már. Védelmi pénznek. Csak fordítva működik. Kénytelen vagyok magam védekezni, tehát védelmi pénzt fizetek az államnak azért, mert nem tud megvédeni. Ügyes, mondaná erre a viccbeli Kohn bácsi.

 Láng Róbert