Amikor kartörésen után rehabilitációs célzattal beutaltak a Budai Irgalmasrendi Kórházba, három délelőtti és egy délutáni kezelést kaptam naponta. Gyógytorna, masszírozás, súlyfürdő és hasonlók. Bőven maradt időm körülnézni. Egyik termet berendezték az Irgalmas Rend történetének bemutatására. A tablók képeiről, dokumentumairól feljegyzéseket készítettem. Ezekből állítottam össze írásomat.
Az Irgalmas Rend alapítója Szent János, pontosabban Istenes Szent János. (Ugyanis 23 Szent János van, például Keresztelő, Nepomuki, Damaszkuszi, Aranyszájú, Kapisztrán, stb.) Az ispotály-alapító portugál származású János a XVI. században élt. Járta a világot, a legkülönfélébb szakmákban dolgozott, minden munkát elvállalt. Katona is volt a francia-spanyol háborúban. Egy alkalommal leesett a lováról, és elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, ellenséges területen találta magát. A Szűzanyához fohászkodott, és épségben visszajutott a spanyol táborba. Megbízták, hogy őrizzen egy nagymennyiségű zsákmányt, de minden ébersége ellenére a holmikat ellopták. Őt gyanúsították a tett elkövetésével, és halálra ítélték. Föl akarták akasztani, de kegyelmet kapott.
Élete értelmét 44-éves korára találta meg. A bűnbánat olyan jelei kísérték megtérését, melyek elmeháborodottságra utaltak, ezért tébolydába vitték. Akkor ez gyakorlatilag a pusztulást jelentette, de a „kezeléseket” csodával határos módon túlélte. A kínzások hatására érlelődött meg benne az elhatározás: magára vállalja beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai ügyét.
Sikátorokban élő nyomorultakat karolt fel. Egy jómódú polgár, akit meggyőzött, hogy tevékenysége a város érdekeit szolgálja, házának egy részét a rendelkezésére bocsátotta. Végre megnyithatta ispotályát, melyet a saját elképzelései alapján rendezett be. Kórházfilozófiáját így fogalmazta meg: „A test által a lélekhez”. Ebben a szellemben gondozta szegényeit, akiket mindig tiszta takaró és tál meleg étel fogadott, és akiket, hogy elejét vegye a ragálynak, betegségcsoportok szerint helyezett el. Maga gyűjtötte a tűzifát, vállon cipelte be a városba, élelmet, ruhát és pénzt koldult, mosott, takarított, főzött, és sok időt szentelt a betegeivel való beszélgetésre. Felkérésére egy pap rendszeresen látogatta és a szentségekben részesítette őket. Mindenki bebocsátást nyert nála.
Míg szegényeinek mindent megadott, maga szigorú mértékletességben élt. A munka lassan felőrölte egészségét, és legendás ereje egyre apadt. 55-évesen, 1550-ben tüdőgyulladásban halt meg. A feszületet kezében tartva, térdeplő helyzetben találtak rá.
A mai Irgalmasrend Spanyolországból ered. Alapítója Juán de Ciudad, aki beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai gyógyítására, ápolására szegődött. E tevékenység halála után misszióként tovább élt, majd a pápa szerzetesrendként ismerte el. Istenes Szent János örökségének jegyében a Betegápoló Irgalmasrend ma a világban, így Magyarországon is, egészségügyi és szociális intézményeket működtet, és irgalmas szolgálattal segíti a rászorulókat.
Láng Róbert
