Milton Friedman
(1912-2006)
Öntörvényű közgazdász, magyar származású, a Nobel-díjat csak vonakodva fogadta el 1976-ban. Egy ideig az amerikai Republikánus Párt pénzügyi főtanácsadója. Modern monetarista elmélete három axiómából áll.
(1) Pénzügyi problémáit mindenki oldja meg saját maga.
(2) Ha nem tudja megoldani, várja meg míg maguktól megoldódnak.
(3) Ha így sem oldódnak meg, akkor ne foglalkozzon vele.
Gazdasági reformterveit sikerrel alkalmazta Margaret Thatcher, Ronald Reagan és General Pinochet. A gazdaságtörténet igazságtalansága, hogy thatcherizmus azóta is létezik, de reaganizmus éa pinochetizmus nincsen. Könyvében 32 évvel ezelőtt megjósolta a szocialista országok rendszerváltását. Nem hittek neki. Szerinte ha nincs infláció és munkanélküliség, akkor édesmindegy, ki vezeti az országokat.
Elmélete sikeresnek bizonyult a pénzügyi problémák megoldására, legalábbis saját pénzügyi problémái egy életre megoldódtak.
Wassily Leontief
(1906-1999)
(2.kép.) Avantgard közgazdász, orosz származású, a Nobel-díjat úgy kellett rátukmálni 1973-ban. Húszéves korában megcsömörlött a tervgazdaságtól. Otthagyta Leningrádot és Berlinben folytatta tanulmányait. De rájött arra, hogy a szélsőséges erők ott is a tervezés fontosságát hangsúlyozzák, ezért Kínába költözött. Egyesek szerint a kantoni konyha vonzotta. Jelentkezett a hiányos közgazdasági és pénzügyi ismeretekkel rendelkező Csang-Kai-sek stábjába, ahol örömmel fogadták. Pár év múlva nyughatatlan természete az Egyesült Államokba röpítette. Tanulmányozta a lottószámok sorsolásának törvényszerűségeit, de soha nem nyert. Viszont ennek hatására kidolgozta az nemzetgazdaságok ágazati kapcsolatainak rendszerét. Bebizonyította, hogy az ipar, kerekeselem, mezőgazdaság, szolgáltatás, államigazgatás mind egymásra vannak utalva. A „The Future of World Economy” c. művében 800 oldalon fejti ki, hogy miért vannak az életszínvonal tekintetében különbségek a jóléti államok és a harmadik világ országai között. Megállapításai egy szóban foglalható össze: „Csak!”
John Maynard Keynes
(1883-1946)
(3.kép.) Sajátos elveket valló közgazda. Nagypolgári angol családban születik, édesanyja Cambridge polgármestere, apja az egyetem dékánja. Elképzelhető milyen nehézségekbe került a kis John-nak az egyetemi felvételhez szükséges pontszámot összekaparnia. Matematikusnak készül, de a gazdasági kérdések jobban foglalkoztatják. Az első világháború után a pénzügyminisztériumba kerül, elhatározza, hogy soha nem fogadja el a Nobel-díjat. Terve sikerül. Részt vesz a párizsi békeszerződések tárgyalásain, ellenzi Trianont. Nem hitt a piac mindenhatóságában, nagy barátja volt az állam beavatkozásának a piac működésébe. Ezután egy kis pénzváltó cég, a Bank of England .vezérigazgatója lesz. Felszólal a Bretton Woods-i konferencián, ahol kifejti, hogy minden nemzet közgazdasági szempontból egyenlő, csak vannak még egyenlőbbek. Életpályája fényes bizonyítéka annak, hogy a bankárok pártolják a művészeteket. Felesége Lydia Lopokova, a Brit Királyi Balett táncosnője volt.
Láng Róbert
