Örökké megmarad emlékezetemben egy szerdai nap, 2017. december 20. Nem kaptam állami kitüntetést, nem volt hatosom a skandináv lottón, nem született végre fiú unokám is. Akkor miért is volt jeles a nap? Megoperáltak, kivették a vakbelemet. Szerencsémre nem kellett előtte hosszas vizsgálatokat végezi, CT, MR, röntgen, EGK, tudják hogy van ez. Szóval nem, ezekkel nem húzták az időt, szerencsére heveny vakbélgyulladásom volt.

   Az említett napon reggel 7 órakor aláírattak velem egy csomó papírt. Semmiért nem vállalnak felelősséget, a kockázat az enyém, mint ahogyan a vakbelem is. Annyi baj legyen, aláírom, csak csinálják. Majd jött a sebészorvos és elmagyarázta, miről lesz szó. Tudja uram, megkülönböztetünk hagyományos és laparoszkópos műtétet. De ez utóbbit magánál nem lehet, mert állapota miatt egyértelműen sebészi beavatkozásra van szükség.   

   Ezután egy civil ruhás altatóorvos keresett fel a kórteremben. Még nem volt ideje átöltözni. Ő is aláíratott velem egy csomó papírt. Semmiért nem vállalnak felelősséget, a kockázat az enyém, mint ahogyan a vakbelem is. Oké, hadd menjen. Azt is mondta, szerencsém van, hogy görcseimmel hamar orvoshoz fordultam, mert életmentő lehet a gyors appendectomia. Bólogattam, majd megnézem otthon a Google-ban, hogy mi az.

   8 órakor megérkezett a főnővér, ő nem íratott alá velem semmit, de elmondta, hogy a hasamon jobb oldalt ferde irányú tíz centiméteres bemetszésből végzik a vakbél eltávolítását. A metszés típusos helye a felső csípőtövis és a köldök közötti távolság harmadpontja. A hasfali izomzatot nem biztos hogy elvágják, lehet, hogy szerencsém lesz és csak szétválasztják. Aztán lenyeletett velem egy tablettát.

   9 órakor már ismét az ágyamban feküdtem, sikeres műtét után, félkómában az altatástól. Most, egy év távlatából szeretnék beszámolni arról, hogy a következő egy (!) órában milyen telefonhívásokat kaptam.

Első telefon.

-  Szia öcskös, itt a bátyád, hogy vagy?

-  Egy órával ezelőtt műtöttek. Pillanatnyilag.....

-  Emlékszem, nekem is kivették a vakbelemet, épp az érettségi előtt. De nekem laparoszkópos műtétem volt, vágás nélkül, a hasüreget széndioxiddal feltöltötték, három csatornát vezettek be, egyikbe az optikát, másikba a sebészeti eszközt, a harmadikat nem is tudom. Három nap múlva hazamentem, kutyabajom sem volt, de hiszen emlékszel. Na, javulást kívánok.

Második telefon.

-  Halló, te vagy az?

-  Ki beszél?

-  Na ne játszd meg magad. Két napja még azt mondtad, én vagyok a legjobb barátod. Mert a barátság igazából csak tizenéves korban alakul ki, aztán életünk végéig megmarad..

-  Szervusz Tibcsi.

-  Túl vagy a műtéten?

-  Hálistennek sikerült. Bár ez veszélyes beavatkozás volt a heveny.....

-  Milyenek az orvosok, nővérek?

-  Tudod, nagyon rendesek, mert elmondták.....

-  Amikor a vállam szilánkosra tört síeléskor, autóval vittek át barátaim a határon a soproni kórházba, mert Ausztriában méregdrága az ilyen műtét, nem is volt biztosításom. Ott is nagyon rendesek voltak az orvosok, nővérek, nem is értem, miért szidják annyian az egészségügyet. Na, gyógyulj, mielőbb szeretnék újra síelni veletek.

Harmadik telefon.

-  Na ki vagyok?

-  Nem tudom, még félkómában vagyok a műtét után.

-  Mindig is nyafogtál ha valami bajod volt. Hidd el, másnak is vannak problémái. Kitörött a felső bal kettes fogam, most megyek kihúzatni a gyökeret. Jancsi vagyok a harmadik emelet kettőből. Csak azért hívtalak, hogy javulást kívánjak. Siess haza, várunk, közgyűlés lesz.

Negyedik telefon

-  Szervusz, hol vagy, kinek telefonálsz órákig?

-  Kórházban vagyok, most operáltak meg.

-  Ja? Nem tudod véletlenül, hogy az autószerelő, akihez te is jársz, a mai nap délelőttös vagy délutános? Nem veszi fel a kagylót.

-  Sajnos nem tudom.

…......

Azért jó, ha a beteggel törődik a környezete.

Láng Róbert

Kép: www.irodalmijelen.hu