A természet óriási műhely csodás gépezettel. Amelyet a benne lévő anyagok, erők és lények egymásra utalva, egymástól függve, tökéletes munkamegosztás rendszerében önmagukért, egymásért és az egészért hajtják. Mi a mozgató erő lényege? Hol kezdődik, hol végződik? Nem tudjuk. Úgy vagyunk vele mint a körvonallal, melyben hasztalan keressük azt a pontot, ahonnan kiindult és ahol önmagába tér vissza.
Az ember vitathatatlanul a természet része. Az ősember az életért folytatott tusája nem sokban különbözött az állatok hasonló mérkőzésétől. A helyzet lassan változott, az ember „legyőzte a természetet”. Az állatból igavonó, élelmiszer és ruházati alapanyag, szórakozás (bikaviadal), vadászati célpont lett. Elég a csúnya külső, az erős hang arra, hogy bizonyos állatokat az ember indokolatlanul üldözzön és irtson. Kialakul és mai napig tart a babonákban való hiedelem. Gondolunk csak a varangyos békára, pókra, denevérre, kígyóra, megölik őket jelenleg is. Az ártatlan, hasznos gyíkocskát eltiporják és agyonverik a kígyók hasznos fajait is.
Hiába, nehéz megemészteni, hogy az ember is a természet része, csakúgy mint az állatok. A filozófusok szerint „az ember a természet része, ugyanakkor világosan el is válik a természettől, mert tudatos lény,” (Filozófiai lexikon.)
A XX. század második felétől javult a kapcsolat ember és állat között. Az állattartás, állatokkal való bánásmód bekerült az emberre vonatkozó törvények közé. Minden év október 4.-e az Állatok Világnapja. Egyetemen oktatják az állatetológiát. Egyre többen ismerik Konrad Lorenz, Csányi Vilmos, Gerald Durrell nevét, könyveit, az állatkertek fajmentő programjait.
A katolikus egyház már korábban felismerte hogy „az állatok is Isten teremtényei”. Több védőszentjük is van az állatoknak, Balázs, Gennaro, Mamasz és a legismertebb Assisi Szent Ferenc. Aki még beszélni is tudott a madarak nyelvén, testvéreimnek hívta őket.
Ausztriában és Németország néhány templomában olyan freskók találhatók, amelyek az emberek különböző életkorát tréfásan az állatokhoz viszonyítják. A képen az Eisenach (Türingia) melletti Wartburg vár Anna-kápolnájának freskójának nyomata, a következő szöveggel:
A férfi 10 évesen borjú, 20-évesen bakkecske, 30-évesen bika, 40-évesen oroszlán, 50-évesen róka, 60 évesen sakál, 70-évesen kutya, 80 évesen macska, 90-évesen szamár, 100 évesen …..(Gratulálok! Nem minősítem.)
A nő 10 évesen csirke, 20-évesen galamb, 30-évesen szarka, 40-évesen páva, 50-évesen jérce, 60-évesen lúd, 70-évesen keselyű, 80-évesen bagoly, 90-évesen denevér, 100-évesen …..(Gratulálok! Nem minősítem.)
Láng Róbert.
