Azt mondja a szakértő a tévében, hogy a plakát része az életünknek, a vizuális kommunikáció klasszikus formája. Témájuk szerint legfontosabbak a kereskedelmi, kulturális és tájékoztató (sportverseny, egészségügy) plakátok. A hatásos kereskedelmi plakát jó példája az Unicum úszó emberes plakátja. Az 1909-ben készült kép egy szakállas hajótöröttet ábrázol, aki a tengeren hánykolódva igencsak megörül a vízben úszó szeszes italnak. Valószínűleg ez volt az első, terméket reklámozó hazai plakát. Ettől kezdve már lehet olyan újságfotókat találni, amelyeken jól látszik a hirdetőoszlopokon megjelent falragasz.

   A nagyméretű plakátokat poszternek nevezik. (Mellesleg ezzel a szóval jelölik a művészeti alkotások sokszorosító eljárással készült nagyméretű reprodukcióit is, amelyek lakások vagy más helyiségek falának díszítésére szolgálnak.)

   A magyar plakáttörténet első darabjaként Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszát tartják számon. A honfoglalás jubileumát köszöntő millenniumi ünnepséghez kapcsolódva már egyre több plakát tűnt fel Budapesten is, és a századfordulón a fővárosi utcaképnek már szerves része volt a nagyméretű színes, litografált plakát. Eleinte festőművészek például Ferenczy Károly, Fényes Adolf és  Rippl-Rónai József készített ilyen litográfiát saját kiállításuk népszerűsítésére..

   Ezután jelenik meg a reklámokra jellemző szellemesség, a plakátok egyre inkább igyekeztek a lényeget, a legfontosabb információt megjeleníteni. Ekkor alakult ki az a sajátos plakáttípus, mely egy-egy groteszk figurát társított a termékéhez. (Meinl kávé szerecsen gyereke, Röltex Rózsi, Lottó Ottó) Nagyon hamar népszerűvé váltak és a hirdetett termékhez szorosan kötődve hatásosan töltötték be a márkajel funkcióját. Szinte valóságos élő alakként rögzültek az emberek képzeletében, személyes ismerősökként köszöntek vissza a hirdetőoszlopról.

   A XX. század közepén megjelenik az óriásplakát, az egyik leghatékonyabb közterületi hirdetési felület, hiszen nagy mérete figyelemfelkeltő ezért távolról is jól látható az autósok, tömegközlekedési eszközökön utazók, vagy akár a gyalogosok számára. A táblák zöme a városokból ki- és bevezető szakaszokon helyezkednek el. Méretük nagyjából 5 x 2,4 méter. Már egyetlen jó helyen lévő plakáttal is több százezer közlekedő figyelmét keltheti fel.

Láng Róbert