Polgár Pál, környezettudatos magyar állampolgár szokásos napi sétáját végezte a lakótelepéhez és szívéhez közelálló tölgyesben. Egyszer csak valami rossz szagot érzett. Az egyik tisztáson rengeteg lyukas hordó állt, bűzös vegyszerekkel telve. A romos, törött hordók a puszta földön hevertek, szabadon folytak ki, szivárognak a talajba és a talajvízbe a különféle vegyi anyagok. Rengeteg hordó fedetlenül állt, ezekből párologtak az illékonyabb anyagok. Némely hordó oldalán feliratok voltak: Vigyázat! Polibrómozott difenil-éter! Súlyosan mérgező anyag!

   Pál másnap felkereste az önkormányzat vagyonhasznosítási irodáját. Ahol az irodavezető a vállát vonogatta. Ez nem a mi ügyünk, keresse fel a környezetvédelmi hivatalt. A főhatóság méregosztályán fagyos volt a hangulat. Menjen a deregulációs csoporthoz, oktatta ki egy fiatal főmunkatárs. De a deregulációnál sem örültek Pálnak. Egész évben igavonóként dolgozunk, de a bejelentést tevők még arra sem veszik a fáradságot, hogy elolvassák az eligazító táblát. Félfogadás csak szerdán 9 és 13 óra között!

   A megjelölt időben már sokkal barátságosabb volt a hangulat. Hellyel kínálták. Hol a térkép? Milyen térkép? Hát mit képzel, hogy dolgozzunk mi helyrajz nélkül? Menjünk a maga tölgyesében munkaidőn kívül szimatolni? Kérjen a térképészeti hivataltól egy hiteles vázlatot és jelölje be pontosan a lyukas hordók helyét. De vegyen fel védőkesztyűt, maszkot és szemüveget, tették hozzá jóindulatúan.

   A térképészek egy rövid írásos kérelem és némi illeték ellenében azonnal kiadták a vázlatot. Pál visszament az erdőbe, felvette a védőkesztyűt, maszkot, szemüveget, majd megkereste és pontosan bejelölte a hordók helyét. A deregulációs csoport vezetője elégedetten nézte a papírt, lepecsételte, aláírta. Engedélyeztem az elszállítást, mosolygott kedvesen. Most menjen vissza a polgármesteri hivatalához, ők majd intézkednek.

   A jegyző ráncolta a homlokát. Mit szaladgál maga össze-vissza? Nem kell minden aprósággal a főhatósághoz fordulni, még majd engem tólnak le. Lehetett volna öntevékenyebb is. Hogy értsem ezt? - álmélkodott Pál. Megmondom őszintén. Ezzel a fáradsággal, amivel napok óta lót-fut, maga is eláshatta volna a hordókat jó mélyre. Hiszen ha folyton az erdőben sétálgat, annyi ideje van, mint égen a csillag. Vagy ha egyedül nem megy, forduljon valamelyik környezetvédő civil szervezethez, vagy trombitáljon össze egy önkéntes munkacsoportot. Nem kell mindent fölülről várni!  

Láng Róbert