Tizennyolc éven át, 1930-1948 között francia apácák tanították a budai úrilányokat, pontosabban kislányokat a Sashegyen, Meredek utca 1. szám alatti iskolájukban. A Notre Dame De Sion apácarendet 1892-ben alapították, majd a világ jelentős részén kiterjesztette tanait és iskoláit Londonban, Rómában, Bécsben, de Jeruzsálemben, az Egyesült Államokban és Brazíliában is. A rendnek az erkölcsi és jellemnevelés mellett az volt a célja Budapesten, hogy a magyar leányokat a francia nyelv alapos elsajátítása és az európai irodalom és kultúra megismerése által széles látókörű, ugyanakkor hazájukat szerető nőkké nevelje.
A ma is pazar látványt nyújtó iskola épületét Clark Ádám és Szörényi-Reischl Gusztáv, a kor neves műépítészei tervezték a dúsgazdag Saxlehner-család részére. Ők azonban az Andrássy-úti palotájukban szerettek tartózkodni, ezért eladták a Congrégation de Notre Dame de Sionnak. Az adásvételi szerződést 1929-ben Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás írta alá, a Szentszéktől nyert különleges felhatalmazás alapján. Gondolom a magas vételár miatt kellett a jóváhagyás.
Az iskola 1930-ban nyitotta meg kapuit. A megnyitó ünnepségen részt vett Horthy Miklósné és Angelo Rotta, pápai különmegbízott is. A Notre Dame de Sion részben bentlakásos, 12-osztályos elemi iskola és gimnázium volt. Olyan mint a többi, csak az apáca-tanárnőket keresztnevükön és anyának (mére) szólították a leányok. A nyitás előtt mát két elemi osztályt működtettek máshol, ezért 1940-ben érettségizhetett az első évfolyam.
Kápolna is volt az iskola területén a Sas-hegy kúpjai között. Két harangja, 3 méter magas haranglábon állt. A szentélynek két csúcsíves ablaka volt. Oltárdísze Ernst Deger (1809–1885) német művész Madonnája alapján készült, eredetije az esztergomi prímási palota képtárában (Keresztény Múzeum) ma is látható. A rendház védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet lett. A második világháborúban a kápolna romba dőlt.
Az iskola a legmodernebb módon épült fel, biztosította a magas szintű oktatást és a szabadidő értelmes eltöltését. A földszinten foglalt helyet a díszterem, a tanári társalgó és néhány osztályterem. Az első emeleten a gazdagon felszerelt szertárak, tornaterem, öltözők. A második emeleten a hálószobák voltak. A harmadik emeleten hangszigetelt zeneszobák és a nővérek hálóhelyiségei. Az épületben központi fűtés, hideg-melegvíz, orvosi rendelők jelentették az akkori átlag feletti komfortot.
A hatalmas parkhoz fenyőligetek és gyümölcsfák tartoztak sétautakkal, játszóterekkel. Volt két teniszpálya is, melyen télen korcsolyáztak a bentlakó diáklányok. Minden osztálynak saját lugasa volt, amit gondoztak. A tanítás és beszélgetés nyelve a francia volt.
1948-ban az iskolát államosították, a Notre Dame de Sion apácái elhagyták az intézetüket és az országot, visszaköltöztek Franciaországba. Ma az épületben az Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium működik. Tudomásom szerint a rendszerváltás után a katolikus egyház visszakapta az épület tulajdonjogát.
Láng Róbert
