Bécsben született zeneszerző. Nagyapja a monarchia távoli zugából, Zsolnáról érkezett, és önkényesen arisztokrata nevet választott, így lett a családnév von Zemlinsky. Alexander anyai nagyapja boszniai muzulmán volt.
Alexander ifjú korától zongorázni tanult. 1884-től a bécsi konzervatórium növendékeként 1890-ben díjat nyert zongorajátékával. 1892-től Robert Fuchs és Anton Bruckner tanítványaként kezdett zenét szerezni. Johannes Brahms, miután meghallgatta II. D-moll szimfóniáját, támogatta az ifjú tehetséget. Zemlinsky a bécsi Polyhymnia-körben ismerkedett meg Arnold Schönberggel, aki a barátja, majd a sógora lett. Zemlinsky ellenpontozásból adott leckéket Schönbergnek.
Zemlinsky Bécsben II. szimfóniájával aratott sikert. Gustav Mahler pedig első operáját, Egyszer volt… címűt vezényelte. 1899-ben felvette a protestáns vallást, és ezután pszalmuszokat írt. 1900-ban tanítványa és szeretője lett Alma Schindler (1879-1964), korának „végzet asszonya”. Alma családja vetett véget a kapcsolatnak, mert Zemlinsky szegény, alacsony és csúnya volt. Aztán Alma 1902-ben feleségül ment a sikeres Mahlerhez. (Alma korábban Gustav Klimt és Oskar Kokoschka múzsája, Mahler halála után Franz Werfel felesége lett, de közben Walter Gropius-nak is szült egy rövid életű gyereket.)
Zemlinsky 1907-ben megnősült, Ida Guttmannal kötött házassága boldogtalannak bizonyult. Ida halála után újra megházasodott. Második feleségével, Luise Sachs-szal már jobban járt. 1906-tól Zemlinsky a bécsi Volksoper karmestere, majd 1927-ig a Hofoper karnagya lett. A prágai Deutsches Landestheaterben vezényelte barátja, Schönberg Erwartung (Várakozás) című művét. Berlinben együttműködött Otto Klempererrel. 1933-ban tért vissza Bécsbe, ahol több műve született. 1938-ban költözött New Yorkba. Amíg Schönberg ott sikeres karriert futott be, Zemlinsky-t nem ismerték el. Bánatában betegeskedni kezdett, többször agyvérzést kapott, végül tüdőgyulladásban elhunyt.
Sok műve maradt fenn, költeményeket, meséket, színpadi műveket zenésített meg. Írt kórusműveket, zongoradarabokat, zenekari műveket. Korai alkotásain még érezhető Wagner és Brahms hatása, de nem tartozott a klasszikus bécsi iskolához, inkább Richard Strauss-hoz állt közelebb. Karmesterként bemutatta Kurt Weill, Stravinsky, Mozart, Mahler, Schönberg darabjait.
A törpe
Zemlinsky 1918 táján ismerkedett meg Georg Klaren íróval, aki átdolgozta számára Oscar Wilde Az infánsnő születésnapja című novelláját a szecesszió fülledt erotikájával bíró történetté. A zeneszerző korábbi nyolc operáját Gustav Mahler vezényelte, ezt azonban Otto Klemperer mutatta be először 1922-ben.
A Magyar Állami Operaház 2003-ban tűzte műsorára Schönberg Várakozás című egyfelvonásosával együtt, a legnagyszerűbb karmester, Kovács János értő vezényletével. Azóta sem hallhattuk egyik művet sem. Valóban rendkívül nehéz mindkét darab előadása, az énekesek igénybevétele, mégis remekül megbirkóztak vele. A két előadás különlegessége, hogy Ambrus Mária díszlettervező mindkettőt a Párizsi Udvarba helyezte. Az1909-ben, Schmahl Henrik tervei alapján készült épület a spanyolországi mór stílus jegyeit viseli magán. Eredetileg a Belvárosi Takarékpénztár székháza volt (most arab tulajdonú luxusszálloda lesz), emeletein lakásokkal, a földszinten (gyakran üres) üzlethelyiségekkel. Pontosan illik a jó száz éve keletkezett spanyol szerelmi tragédiához és az erdőben eltévedt nőhöz. A megváltoztatott történetben ugyanis az infánsnő a török szultán ajándékaként kap egy törpét. Georg Klaren azt írja róla: „Egy embert az emberek közé vetnek, és ő nem tudja, hogy másmilyen, mint azok. Összezúzza magát egy nőn, aki nem akarja megismerni lényének mélyét, hanem játszik vele. Csúnyasága általánosságban véve az alárendeltség azon érzését szimbolizálja, amely mindenkit hatalmába kerít, aki erotikus függőségbe kerül istenített bálványától, miközben magát nem ismeri: ugyanígy azt a tényt, hogy csak a minket szerető nő tanít meg önmagunk megismerésére.” Klaren Zemlinsky személyéhez is igazította a drámát. A novella törpéje vadember, a közeli erdő szénégetőjének fia, az operában viszont a Kelet szülötte, és állítólag nemesi származású. Klaren törpéje a szultán ajándéka, remek énekes és komponista, akit az infánsnő gyermeki kegyetlensége porig aláz. Az infánsnő jellemzésében egyértelműen felismerhetők Alma Schindler vonásai.
A cselekmény
A spanyol udvar az infánsnő születésnapjára készül. Mindenki bontogatja az ajándékokat, amikor megérkezik a titokzatos csomag a török szultántól. Az infánsnő és barátnői kíváncsiságból feltörik a nagy csomagot. Az udvarmester már látta, mit rejt az ajándék: élő embert, csúf és torz dalnokot, aki nincs tisztában a külsejével. Soha nem is szabad meglátnia magát, ezért eltakarják a palota tükreit. A nép köszönti az infánsnő dublőzét, Ghitát. Bemutatják a hölgyeknek a kicsomagolt ajándékot. Az udvarhölgyek szörnyülködve látják a rács mögött álló lovagot, aki belekezd a vérző narancsról szóló balladájába. A törpéből erő és vágy árad, le nem veszi a szemét az infánsnőről, aki először belemegy a játékba. Aztán megbízza Ghitát, hogy tartson tükröt ennek a torzszülöttnek. A törpe még mindig hisz a boldogságban, de megpillantva magát, kétségbe esik. Az infánsnő felvilágosítja, hogy ne esedezzen a megváltó csókjáért, mert ronda és torz, mint a mesebeli békakirály. Megtagadja a csókot, és a törpe bánatában belehal.
Érdemes idézni hozzá Arnold Schönberg 1949-es visszaemlékezését: „Alexxander von Zemlinsky az, akinek a zeneszerzés technikáját és problémáit illető szinte minden tudásomat köszönetem. Mindig szilárdan hittem, hogy nagy komponista volt, és még mindig szilárdan hiszek benne. Lehet, hogy hamarább eljön az ő ideje, mint gondolnánk. Egy dolog számomra vitán felül áll – nem ismerek még egy posztwagneriánus zeneszerzőt, aki a színház követelményeinek nemesebb zenei szubsztanciájával tudott volna eleget tenni, mint ő. Ötletei, formavilága, hangzása és minden egyes fordulata közvetlenül a színpadból és az énekes hangjából fakadt, a legmagasabb rendű minőség érthetőségével és precizitásával.”
DOBI ILDIKÓ
