Az arany ára az elmúlt két hónapban az unciánkénti 1.280 dollár körüli sávban stabilizálódott, miután szeptemberben eladási hullám söpört végig a piacon. Ebben az időszakban a számos nagy volumenű eladási kísérlet ellenére az arany ára stabil maradt. Ez az alacsony volatilitású időszak éppen egybeesett a dollár szűk sávban való kereskedésével – különösen az USDJPY árfolyama mutatott nyugodt képet.

Az arany és a dollár közti negatív korreláció továbbra is fennáll. Az amerikai hozamgörbe laposodásával a dollár még szenvedhet egy darabig, különösen a japán jennel szemben, ahol a short pozíciók nagy tömegű tömeg zárási kényszere dőlhet a piacra, ha az árfolyamok a 111,60-70 alá esnek.

Miközben a Fed kamatemeléseivel kapcsolatos várakozások egyre nőnek, a tízéves reálkamatok egy viszonylag szűk sávban mozogtak. Mindez azt tükrözi, hogy az arany árára inkább a dollár hozamgörbéjének távolabbi szakasza van befolyással.

A szeptemberi eladási hullámban számos befektetési alap zárta az arany long pozícióit és nyitott új short pozíciókat, ugyanakkor azóta a short pozíciók nyitásának üteme erősen alábbhagyott – jelenleg a short pozíciók állománya háromhónapos mélyponton áll.

Ezek a piaci mozgások is rávilágítanak arra, hogy az arany miért tudta magát olyan stabilan tartani egész évben, holott a részvények és egyes kötvénypiaci szegmensek is jobban teljesítettek. A rekordmagasságokba törő részvénypiacok, a kötvénypiaci buborék kipukkanásának kockázata, valamint a Trump hatalomra jutása óta megerősödött geopolitikai kockázatok mind arra ösztönzik a befektetőket, hogy törekedjenek a diverzifikációra, és próbálják fedezni a kis esélyű (tail-end) kockázatokat is.

A biztonságos menedékeknek tekintett eszközök és a diverzifikáció iránti igény volt valószínűleg az egyik oka annak, amiért az ezüst ára nem tudott lépést tartani az aranyéval, ráadásul egy olyan időszakban, amikor az ezüst árának az ipari fémek árainak erősödése is támogatta.

Úgy tűnik, hogy az arany árát két tényező tartja a sávban: egyrészt az arany számára kevésbé kedvező makrogazdasági mutatók jelentik az ellenállást, másrészt pedig a fokozódó politikai kockázatok biztosítják a támaszt. A piac jelenleg még nem látja, hogy mi lehetne az a nagy áttörés, ami ki tudná robbantani az árakat a jelenlegi sávból – ebben az aktuális sávban a támasz 1.250 – 1.260 dollár/uncia között található, ugyanakkor egyértelműen 1.305 dollár/uncia fölé kellene mennie az áraknak ahhoz, hogy új lendületet kapjon a vevői oldal.

Ole Hansen, Saxo Bank