A XVIII. század közepéig a hajósok számára a tengeri navigáció kizárólag a szárazföld láthatósági határáig volt biztosított, mivel a földrajzi hosszúság pontos meghatározására nem volt használható módszerük. A tengerészeti kronométer John Harrison órásmester nevéhez fűződik, aki 1730-ban közel 40-évnyi kitartó munkával alkotta meg a hajók legfontosabb helymeghatározási eszközének első modelljét, a tengeri kronométert. A Föld tengely körüli forgása alapján 1 óra időkülönbség 15°-nak felel meg (24 óra = 360°). Vagyis az időkülönbség megállapításával megkapjuk a földrajzi hosszúság eltérését az ismert hely, általában Greenwich nulla földrajzi hosszúságához viszonyítva

Az 1846-ban Svájcban, Le Locle városkában alapított Ulysse Nardin óramanufaktúra a precíziós tengeri kronométerek gyártásával tett szert páratlan szakmai elismerésre. Majd folyamatosan tökéletesítették a technikát olyan időmérő szerkezetté, ami pontosan és stabilan jár, hordozható, és megbízhatósága nem romlik a hajózás során. Mahagónifából készült dobozba zárták a szerkezetet. Ötven ország tengerészeténél alkalmazták.

A cég által gyártott karóra változat igazi technikai bravúrnak számít, hisz az eredeti kronométer működési elvét alkalmazták. A dicső múltat tükrözi ez a napjaink ízlésének megfelelően kialakított, limitált szériájú karóra, az „Ulysse Nardin Marine Chronometer 1846”, amelyet a cég alapításának 150. évfordulójára terveztek. 200 méter mélységig vízálló, 28.800 anker-lengés egy óra alatt. Ez némi magyarázatra szorul.

Az óra fogaskerekek tengelyének végén található csap általában rubin kőből készül (csapágykő), ebben forognak a kerekek. Ahány kerék annyiszor két csapágykő. Egy karórának 6 fogaskereke van, ez 12 csapágykő. Ehhez jön a horgony-gátszerkezet  (anker)   3 speciális köve. A svájci órák 15 kővel működnek. (15 jewels rubis)

Az Ulysse Nardin Marine Chronometer 1846. megvásárolható az interneten. Ára a kiviteltől függően 10.000 – 40.000 dollár.

Láng Róbert