Piero della Francesca: Szent Ilona megtalálja a három keresztet. 1460.
Szent Ilonáról Napóleon jut eszünkbe. A szigetet 1502-ben fedezte fel egy portugál hajós és nevezte el. De a történet sokkal régebbi.
Piero della Francesca (1420-1492) a korai reneszánsz, az itáliai quattrocento festészetének mestere, festményeit a tiszta formák, a perspektíva és a rövidülések mesteri ábrázolása jellemzik. Technikája egy évszázaddal megelőzte korát. A freskó Arezzoban ltalálható a ferencesek templomában.
A IV. évszázadban járunk Moesia római provincia fővárosában Naissusban. (ma: Nis, Szerbia.) Ilona ötvenéves, Nagy Konstantin császár édesanyja. Tiszteletére a császári udvarban a fővárost Helenopolisznak (Ilonaváros) nevezik. A rendkívül okos asszony példaszerű keresztény életet él az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Sokszor egyszerű ruhában vegyül el a hívők között, így vesz részt a liturgiában, máskor szegényeket hív meg asztalához és saját kezűleg szolgálja ki őket.
326-ban szentföldi zarándokútra indul. Végiglátogatja Palesztina szent helyeit, templomot akart építeni Betlehemben az Olajfák hegyén, a Mennybemenetel helyszínén. Építkezés közben megtalálja a Szent Keresztet, amelyen Krisztust megfeszítették. Ekkor eltávolíttat mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és tovább a mélybe ásva egy sziklaüregben megtalálja a másik két keresztet is.
A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni, nem lehetett meghatározni melyik Krisztus keresztje. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Jeruzsálem egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a kereszteket, Isten megmutatja nekünk, melyik volt az Úré.
Ezután bementek a beteghez és térdre borultak. Uram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, sugalld szívünkbe mely kereszteken haltak meg a latrok. Ez után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt, visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát.
Ilona a jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A fa egy részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik.
Ilona 80 éves korában hunyt el. Testét Rómába vitték és a Szent Péter bazilikában temették el. A római zarándokok az ő sírját is felkeresik. Ilonát, az építészek védőszentjét a IX. században avatták szentté.
Láng Róbert
