Erdélyi rokonaimtól kérdezem, miért illetik a Hargita megyében lévő Gyilkos tavat ezzel a jelzővel? Hát mert tíz méter mély és az óvatlan fürdőzők belefulladhatnak.
Azért ez nem ilyen egyszerű, felelte ugyanerre a kérdésre áttelepült állatorvos barátom. Legenda fűződik hozzá. Akkor mondd el, légyszí.
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Magas, karcsú, fekete haj, zöld szem. Egyszer elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy daliás legénnyel, aki még a medvével is birokra mert kelni, de szép házat is tudott építeni, szekeret faragni, ráadásul gyönyörűen furulyázott. Nem csoda, hogy szerelmesek lettek egymásba. A fiú selyemkendőt vásárolt Eszternek a mézeskalács szív mellé, így kérte, hogy legyen a mátkája. De az esküvőre nem került sor, mert a legényt elvitték katonának.
A lány hűségesen várta kedvesét. Minden este agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Azonban egyik vasárnap délután meglátta a lányt arra jártában egy haramia, aki nyergébe kapta és elvágtatott vele a Cohárd-patakhoz a sziklák közé. Ott volt a tanyája. Selyemruhát, ékszert adott a lánynak, megígérte, hogy gyémántos palotát épít neki, csakhogy megszeresse. De ő nem viszonozta a zsivány szerelmét, régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a rabló és egyik este kényszeríteni akarta Esztert, hogy engedjen a csábításnak. A lány a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak.
Hatalmas vihar kerekedett, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, pásztorokat nyájastól. Másnap reggel a napsugár bevilágította a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, szép sudár fenyőfák magasodtak, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok elérték a völgyet, letarolták a fenyőfákat, bokrokat, minden növényt. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai ezért Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Ha napsütésben belenézünk a tó vizébe, valóban láthatjuk a fákat.
És mi a valóság a legendával szemben? - folytattam a faggatást. Pontosan tudjuk. A Keleti-Kárpátokban, a Hagymás-hegységben 1837-ben a nagy esőzések következtében keletkezett egy hegyomlás és óriási törmelékhalom csúszott bele a völgybe. Majd a környékbeli kis csermelyek feltöltötték a völgyet, a mai napig táplálják a tavat. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon az 1300 méteres Kis-Cohárd hegy sziklája.
Láng Róbert
