A Borgia-kódex egy lapja
Passuth László „Esőisten siratja Mexikót” című könyvében utal arra, hogy Bernal Díaz del Castillo konkvisztádor a Cortés kíséretéhez tartozott, 1519-ben Mexikóban szállt partra. Csodálattal emlékezett meg az elsőként meghódított veracruzi városokban látott házakról, ahol könyveket őriztek. Mexikónak ebben a részében a spanyol hódítást megelőzően fejlett írásbeliség alakult ki.
Mindennek azonban csak töredéke maradt ránk, jószerével csak a kőbe, fába és csontba vésett feliratok, agyagedényekre festett rövid szövegek és mindössze néhány az említett könyvekből, ma úgy mondanánk kódexekből. Ennek fő oka a középkori európaiak önhittségéből fakadó szűklátókörűsége és bigottsága. A könyvek szinte teljes mértékben való megsemmisülésüknek az volt az oka, hogy a spanyolok a kódexekre mint a pogány bálványimádás és az új hatalomra veszélyt jelentő tudás legfőbb letéteményesekére tekintettek.
Egyetlen kódex birtoklása elegendő volt ahhoz Mexikóban, hogy az inkvizíció máglyára küldjön valakit. A kódexekkel pedig szinte kivétel nélkül ez történt, amikor 1562 júliusában Diego de Landa ferences szerzetes a yucatáni Maníban fellobbantotta a máglyát, hogy egyszer és mindenkorra megsemmisítse a maják évszázados könyveit.
Noha a közép-amerikai írás gyökerei az időszámításunk előtti évszázadokra nyúlnak vissza, a jelenleg ismert néhány kódex a X. századból való. Anyaguk cserzett szarvasbőr, vagy a kaktusz kérgéből előállított papír, amelyet mészréteggel vontak be. Az így keletkezett hosszú csíkot harmonikaszerűen összehajtogatták, majd egyik vagy mindkét oldalán írtak rá, jobbról balra és fölülről lefelé.
Az idő és az emberek pusztítását azok a kódexek élték túl, amelyek a spanyol hódítást követően Európába kerültek, így az a két kódex, amelyet maga Cortés küldött egyéb ajándékai mellett V. Károlynak. Az Európába került kódexek fejedelmi nászajándékként szóródtak szét uralkodói és főúri könyvtárakban, ahol egészen a XIX. századig lappangtak, amíg fel nem ismerték mexikói mivoltukat. Mivel pontos eredetük ismeretlen volt, őrzési helyük a tulajdonosuk nevezték el őket. Így nevezték el az egyiket Borgia-kódexnek.
Láng Róbert
