Jagelló Anna magyar királyné portréja. (nyakán násfa ékszer) Hanz  Schwaz festménye (1520).       

Egy korabeli okmány szerint  „III. Béla nyakán ezüst láncz volt, melyről négy karéjjal ellátott zománczos melldísz csüngött le. Ezeket a nyakról lecsüngő ékszereket nevezték őseink násfának, a mely elnevezés már Bezter fia Demeter nejének 1235–ös végrendeletében előfordul”. Amikor Zrínyi Ilona engedélyt kapott arra, hogy ékszereit magával vigye Bécsbe, a leltár 120 különböző ékszert sorol fel. Köztük volt „egy arany gyémántos násfa 102 gyémánttal”. 

Tehát a násfa nyakláncon viselt, gyémánttal, drágakővel kirakott arany vagy ezüst ékszer. A XVII. században a magyar főnemesek rendkívül nagy gazdasági hatalommal bírtak és - ma úgy mondanánk - erős kapcsolati tőkéjük volt a királyi udvar berkeiben. Ennek a hatalomnak  egyik kifejezője volt a ruházatuk, mely mutatta a külvilágnak viselőjük gazdagságát is. A ruha anyaga, színe, szabása árulkodott a társadalomban elfoglalt helyükről, nemükről, családi állapotukról.

A korabeli szokásoknak megfelelően a lányok a hajukat gyöngyökkel hímzett pártába, az asszonyok főkötőbe fogták. Előszeretettel ékesítették magukat drága ékszerekkel, hirdetve ezzel a maguk anyagi jólétét. Igazgyöngyből készült vastag füzérek díszítették a nyakukat és a ruhaderekat is. Szerették a fülbevalókat, karkötőket, gyűrűket, boglárokat, és persze a násfákat is.

A reneszánsz korának népszerű ékszertípusa a kombinált, kitűzőként és függőként is használt násfa. Különleges alkalmakra, rendszerint esküvőkre készült miniatűr remekművek, amelyekből egyszerre legfeljebb néhány példányt készítettek az aranyműves mesterek. Megformálása, ikonográfiája tradicionális szimbolikát követ, a szerelem vagy a barátság jelképét is jelentette.

A Bethlen-násfa.

Az ékszerrel foglalkozó szakirodalom kiemelten foglalkozik az úgynevezett Bethlen-násfával. Közepén pajzs alakú keretbe foglalt zománcos szív, két oldalt egy-egy kéz; mutatóujjukon gyűrűvel. Két oldalán kinyúló szárnyak, középen galambpár, fölötte korona. Hátlapján áttört míves horgony. A zománcdíszítés domináns színei: vörös, zöld, fehér, mélykék. A motívumok együttese, csoportosítása egyedülálló. Újabb keletű kutatás szerint egyike annak a hat, azonos kialakítású násfának, melyeket Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin Kassán, 1626. augusztus 23-án kötött esküvőjén a vőlegény, a menyasszony, a vőfély, a násznagy és ezek feleségei viseltek. Megnézhető a budapesti Iparművészeti Múzeumban.

A násfa divatjamúlt ékszer, bár 1962-ben az Óra. És Ékszerpari Vállalat készített néhányat külföldi megrendelésre.

Láng Róbert