A hölgyek mindig is szerették rögzíteni valahogyan a fejkendőjüket, valaha áll alatt masnival megkötött kalapokat hordtak. Egyébként is a tű igen drága portéka volt, ezért áll alatt masnival megkötött kalapokat hordtak a hölgyek. Persze a mágnások, arisztokraták hölgyei ilyen segédeszközre nem szorultak rá, aranyból vagy ezüstből készített kalaptűket használtak ékszerként.

1832-ben egy amerikai feltaláló elkészítette a tűkészítő gépet, így nemcsak a varrás, hímzés eszköze lett olcsóbb, de a divat is hatalmasat fejlődött, divatba jött például a kalaptű. Az újfajta rögzítési módszernek köszönhetően  megszülettek a nagy, széles karimájú kalapcsodák, amelyeket a láthatatlan kalaptűvel lehetett a helyükön tartani.

Ahogy nőttek a kalapok, úgy nőttek a kalaptűk is, a kezdetben 15-20 centis darabok lassan 25-30 centis nagyságúra nyúltak. Ezzel párhuzamosan kiderült: nemcsak esztétikai, de praktikus értelemben is van egy plusz funkciójuk, méghozzá az önvédelem. Ebben a korban kezdtek el ugyanis a nők önállósodni, és ennek következtében egyre többször jártak el otthonról egyedül, kísérő nélkül. Agresszív férfiak úgy érezték, hogy az egyedül közlekedő nő szabad préda, és megszaporodtak a kéretlen közeledések, zaklatások, erőszakos kísérletek.

A nők azonban hamar feltalálták magukat: mivel akkoriban sosem illett fedetlen fővel kimozdulniuk otthonról, nem voltak védtelenek. Egyetlen mozdulat, és már ki is húzták a kalapjukból titkos önvédelmi fegyverüket, a kalaptűt. Nem féltek odadöfni sem vele, ahol a legjobban fáj. A hegyes, hosszúkás, kötőtűszerű darabokkal komoly sérülést lehetett okozni, nem egy esetben írtak az újságok szemüket elveszítő vagy arcukon komolyan megsebesülő támadókról.

A kalaptű diadalútjának az első világháború vetett véget, mert változott a divat és az apró, harang alakú kalapokhoz már nem kellett kalaptű, így lett ez az ékszer divatjamúlt.

Maradna még hátra az a kérdés, hogy az ascot-i derbyn viselt malomkerék nagyságú kalapokhoz alkalmaznak-e a hölgyek kalaptűt, de ennek eldöntését bízzuk a brit királyi család életrajz íróira.

Láng Róbert