Közérdeklődésre számot tartó témák Internetes magazinja

EuroAstra Internet Magazin

Összecsendül két pohár

2019. november 08. - EuroAstra

index_460.jpg
Fényes Szabolcs örökzöld slágere a Csendes otthon című filmből. Összecsendül két pohár, a főszeplők Galambos Erzsi és Zenthe Ferenc.koccintanak.

A koccint hangutánzó eredetű szó, az üveghez, vagy vékony tárgyhoz való gyenge ütődés zaját érzékelteti. Szeretünk ünnepelni, ha egy jó munkahelyet szereztünk, igent mondott szívünk választottja, gyermekáldás elé nézünk, jó egészséget kívánunk, eljön az új év, vagy győzött a csapat. Bármilyen örömünk és sikerünk van, szívesen megkoronázzuk életünk fontos fordulópontjait. Ilyenkor mi sem természetesebb, hogy koccintunk.

De honnan jön a koccintás maga? Mióta csilingelnek a poharak, korsók, kriglik és kupák? Annyi bizonyos, hogy a pohárköszöntés az ókori népeknél, így a görögöknél és a rómaiaknál is ismeretes volt. Egészségedre! Előszeretettel használjuk, hiszen szinte mindig egyet jelent a poharak egymáshoz érintésével, azaz a koccintással. A koccintást jó eseményekhez, ünnepekhez kötjük, de vajon hogyan alakult ki és terjedt el ez a szokás? Miért koccintunk valójában? Mikortól kezdtek el koccintani az emberek?

Mielőtt erre rátérnék, felhívom a figyelmet arra, hogy nem mindegy mivel koccintunk. Nem illik vízzel vagy gyümölcslével koccintani. Többnyire úgy tartják, az ilyen eset balszerencsét hoz. Amerikában élő barátom meséli, hogy a haditengerészetnél kifejezetten tilos, mert a babona szerint aki vízzel koccint, meg fog fulladni. A sörrel való koccintás tilalmának elcsépelt magyarázatait mellőzném.

Három elmélet is van arra, honnan származik, miért alakult ki a koccintás. Az első a középkorból ered, amikor is gyakran került méreg olyan emberek poharába, akiken ellenségük szeretett volna bosszút állni. Azért, hogy ez ne történhessen meg, az emberek elkezdték összekoccintani a poharukat, méghozzá úgy, hogy az egyik pohár kicsit magasabban legyen, néhány csepp bor átkerüljön a partner poharába. Így tesztelhették, hogy az vajon beleiszik-e ezután is. Ha igen, akkor mindkét pohárban tiszta bor volt.

Másik elmélet azoké lehetett, akik hittek a boszorkányokban, szellemekben, rossz energiákban. Ezért összekoccintották poharakat, hogy az okozott zaj a szellemeket és a rossz indulatokat elriasszák. Így kevésbé tudnak ártani. Egy probléma azért akadt a módszerrel.     Ahhoz, hogy sikerrel átvándoroljon a folyadék, színültig kellett tölteni a kupákat

A harmadik elmélet Shakespeare korából származik. Ekkoriban volt először leírva a koccintás szokása „A windsori nők” című színdarabban. Akkortájt gyakran tettek egy száraz kenyérszeletet a borba, majd fűszerekkel és gyümölcsökkel fogyasztották el a boros kenyeret. Mindig az ünnepelt kapta meg a legfinomabb, gyümölcsös kenyereket. Innen, a száraz kenyértől (toast) származik a köszöntőbeszéd, azaz a tószt. Közben összecsapták poharaikat az emberek, az asztalnál a koccintást tósztmester vezényelte.

A kérdés további kutatást igényelne. Az biztos, hogy a rítusba bevonjuk az egész testünket és adott esetben a szemkontaktust is felvehetjük. Hogy ez mire jó, azt bízzuk a fantáziánkra.

 

Láng Róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://euroastra.blog.hu/api/trackback/id/tr4415295758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása