Az ókori rómaiak őseiket istenként tisztelték. A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az akkor létezett feralia néven. Ezen a családok megülték a caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét és egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl a feralia komorságát. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a III. századtól, minden liturgiában megtalálható volt a Szentmisében.

Az összes keresztény vértanúra emlékező ünnep a VIII. században november 1-én, egy kelta ünnep időpontján volt. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából  általános, felekezetektől független, az elhunytakról való megemlékezés napjává.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A szokáshoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A Moldvai Fejedelemség (Bukovina) magyarjai még ennivalót is vittek a temetőbe.

Néphagyományi tilalmak is kapcsolódtak a halottak napjához, például nem volt szabad befőzni és kenyeret sütni. A halottak napja a szegényekről való gondoskodással is összekapcsolódik. Azért kell alamizsnát adni, hogy a halott megszabaduljon a purgatóriumból. A reformátusok többsége a reformáció emléknapján, október 31-én látogatnak ki a temetőbe.

Az angolszász kultúrkörből származó, a kelta mitológiára visszavezethető halloween szokásai is kezdenek meghonosodni. A halloween estéje október 31-e. Alapgondolata – hogy a holtak szellemei ezen a napon visszatérnek a földre.

Láng Róbert