Ha egy gyerek manapság rossz fát tesz a tűzre, akkor valamilyen csínyt, helytelenséget követ el. Ennek a szólásnak az eredete a korszerű fűtési rendszerek elterjedésével homályba veszett. Aki viszont segédkezett már tábortűz rakásnál, az tudja: nedves fát nem tanácsos a tűzre rakni, mert az nem ég jól, csak átható füstöt áraszt magából. Régen, ha valaki figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből elkövette azt a hibát, hogy rossz fát tett az otthoni tűzre, az komoly galibát okozott a családi fészekben. Nem lévén kéménye a hajdani házak egy részének, a füst csak az ablakon, ajtón, vagy ha nem volt padlás, a tetőn vagy lyukakon tudott távozni. Ha tehát valaki komisz módon rossz fát tett a tűzre, azzal egy-két órára elviselhetetlen füstbe burkolta az egész lakóteret – megakadályozva nemcsak a főzést és a melegedést, de még az ott tartózkodást is.
Mezőgazdasági eredetű mondás, rendben van a szénája. De nem a mai értelemben vett rendről van szó. Amikor lekaszálják a szénát, egy ideig száradni hagyják a földön; úgy mondják: a széna rendekben hever. (Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te!) A megszáradt szénát azután boglyákba kell rakni, mert ha megázik a földön, könnyen tönkremegy. Akinek tehát renden van a szénája, annak nem kell aggódnia, hiszen időben rendbe tette, majd boglyákba rakta a szénáját. Ezért mondjuk az olyan emberre, hogy rendben van a szénája, akinek kedvezően alakulnak a körülményei, hivatali ügyei, adótartozása nincs, esetleg egészségi állapota jó,
Ha azt halljuk valakiről ágrólszakadt, megjelenik előttünk egy erdőben kóborló alak, akinek ruháját a bozót megszaggatta. Szegény, szánalmas, elhanyagolt külsejű ember. Valójában nem erről van szó. Korábban, amikor még az akasztás gyakori büntetési módnak számított, a kifejezés egyenértékű volt ezzel: akasztófáról leszakadt. Ha ugyanis a büntetés végrehajtója ügyetlenségből rosszul végezte a munkáját, vagy ha a helyszínül kiszemelt fa ága túl vékonynak bizonyult a művelethez, megesett olykor, hogy az áldozat szó megúszta az ügyet. Ilyenkor a szokásjog értelmében a szerencsés halálraítéltet futni hagyták, mivel úgy tartották, a büntetés egyszeri végrehajtásával már eleget tettek az ítéletnek. Az ilyen csodás beavatkozás útján megmenekült emberek azonban általában továbbra is bűnözőként folytatták pályafutásukat, így a népnyelvben az ágrólszakadt kifejezés igen sértő, pejoratív értelmű volt.
Ha valami teljesen értéktelen, az fabatkát sem ér. A batka a valaha forgalomban volt legcsekélyebb értékű csehországi pénzérme. Magyarországon is fizetőeszköz volt a XVI. században, amikor a környező országok pénzeivel nálunk is lehetett fizetni. Egy krajcár négy batka volt, pedig a krajcár is alig ért valamit. Természetesen nem fából készült a pénz, mint ahogy a fajankó sem fából van. Arról van szó, hogy annyit sem ér, mint a valaha létezett legkisebb értékű pénz fából készült utánzata.
Láng Róbert
