Papírruhás hölgyek  

Olvasom, hogy a Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola diákjai iparművész tanárukkal együttműködve a Múzeumok Éjszakáján papírruha kiállítást rendeztek és ruhabemutatót is tartottak. Az elmúlt század hatvanas éveiben hódított a női papírruha, amelyet eredetileg csak egy papírgyár marketing eszközének szánták.

Ebben az időszakban az eldobható tárgyak igen népszerűvé váltak. (műanyag evőeszköz, eldobható öngyújtó, stb.) Logikus lépésnek tűnt hát, hogy a ruhanemű is bekerüljön a sorba. Ez magyarázza azt az őrületet, ami a papírruha megjelenésekor mutatkozott. A trend 5 évig tartott, mert persze kiderült, hogy a textil ruha kényelmesebb, de addig százezer számra adták el a látványos papírruhákat. Ebben döntő szerepe volt egy tervezőnek, Andy Warhol képzőművésznek (1928-1987), az op-art irányzat egyik gurujának, aki művészi szintre emelte a ruhamintákat. Warholnak ma hatalmas múzeuma van Pittsburghban, az USA Pennsylvania államában.

Az amerikai Scott Paper Company  papírszalvétát, papírtörülközőt, és egyéb szokványos papírterméket gyártott. 1966-ban újítottak, színes termékekkel álltak elő, a promóciójához többek közt megrendelőkuponokat is mellékeltek. A kuponokkal egy abszurd újdonsághoz lehetett hozzájutni, ez volt a papírruha. Piros alapon török mintás és fekete-fehér op-art nyomatos zsákruhákat kínáltak, darabja 1,25 dollárba került, szállítással együtt. Bárhová fel lehetett venni, és eldobható volt. A bolondnak is megérte. (Ma akár 5000 dollárt is megadnak a gyűjtők egy eredetiért)

Hogy-hogy nem, a Paper Caper nevű ruha azonnal sláger lett. Az év végére félmillió darabot rendeltek tőlük. Majd más cégek is örömmel fejest ugrottak az üzletbe. 1967-re a Mars Manufacturing Company lett a vezető papírruha gyártó, heti 100.000 darabot adtak el. Ők a zsákruhákon kívül már gyártottak trapéz vonalú overallt, estélyi ruhát, kötényt, férfi mellényt, gyerekruhát is. A ruhadarabokra különböző izgalmas mintákat nyomtak. Lehetett ilyen darabokat vásárolni drogériában, élelmiszerboltban, áruházakban, butikokban. Az eldobhatóság, a könnyű és olcsó hozzáférés a modernség és lazaság érzetét keltette a vásárlókban.

Természetesen a papírruha a textilnél valamivel merevebb, törékenyebb volt, de azért nem szakadt el a könnyen. Ha mégis elszakadt, cellux segítségével lehetett rendbe tenni. Ha piszkos lett, bár óvatosan, de moshatók is voltak. Egyszer, mert másodjára a minta megfakult vagy lekopott. Olyan papírruhákat is árultak, amelyekhez vízfesték készletet mellékeltek, és mindenki azt a mintát festhette rájuk, ami neki tetszett.

Connecticut államban rendeztek egy „papír bált” is, ahol ismert divattervezőket kértek fel a papír báli ruhák megalkotására. Magyarország nem hódolt be ennek az extrém divatnak, de lehetett kapni papírruhákat abban az időben nálunk is.

Láng Róbert