A csapat a Ruhaipari Vállalat főmérnökének ötletéből született. Tagjai a Főpolgármesteri Hivatal (Fővárosi Tanács) ipari osztályának munkatársai voltak. Amikor más munkahelyekre vitt a sors bennünket, akkor is együtt maradtunk.
Mielőtt tovább méltatnám a társaságunkat, néhány szót a Ruhaipari Vállalatról. A négyezer fős cég teljhatalmú igazgatója olyan ember volt, aki minden érdemi döntést a főmérnökére hagyott, csupán arra koncentrált, hogy a valutában megszabott utazási keretből minél többet használjon fel saját maga javára és lehetőleg francia, olasz, angol utakra, „tapasztalatcserére”. A cég nem akármilyen vállalat volt a szocializmusban, többek között elsőnek vette fel a kapcsolatot nyugati világcégekkel (Triumph. Billerbeck, Felina), bérmunkában gyártották budapesti és vidéki telephelyeiken sorozatban a márkás termékeket exportra.
De hadd térjek vissza az Arany Szarvas Társaságra. Az ország és a világ dolgait megbeszélni legjobban egy vacsora közben lehet jó ételek és jó italok mellett, ezt mindenki tudja. Munka után találkoztunk, felkerestük Budapest akkori legjobb vendéglőit. Legtöbbször a budai Szarvas-téren lévő Arany Szarvas Étterem, aztán a Horgásztanya, Alabárdos, Rózsafa Csárda, Tabáni Kakas, Pezsgő Bár, Vörös Rák, Muskétás, Margithíd Étterem, Kis Royal, Kóborló, Zöldfa, Márványmenyasszony, a várbéli Arany Hordó. szerepelt a programban. Vacsora után kis iszogatás, majd rövidebb-hosszabb séta és másik helyen újabb vacsora következett. Aztán még valamelyikünk lakásában néhány pohár rövid itallal fejeztük be a programot. Gyógyítani is kellett a gyomrunkat egy-egy Hubertus, Mecseki, Unicum mellett. Gondolva a jövőnkre, másnapra valamennyien szabadságot vettünk ki. Olykor kiruccantunk vidéki városokba. Minden összejövetelről készült egy emléklap.
A kötelékek még szorosabbá váltak, amikor a posztgraduális képzés szükségességét méltányolva beiratkoztunk a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem mérnök-közgazdász szakára. A vizsgákra együtt készültünk, hol itt, hol ott, hangosan olvastuk fel a tananyagot egymásnak, együtt dolgoztuk ki az iparstatisztikai példákat, könyvelési feladatokat, egymást kérdeztük ki. Együtt készítettük el a diplomatervünket is, így könnyebb volt a munka.
Közel húsz évig volt együtt a társaság. A rendszerváltás után szétszóródtunk, a Ruhaipari Vállalatot privatizálták, néhány tulajdonos váltás után beolvadt a Billerbeck világcégbe. Jóleső érzéssel gondolok vissza az együtt eltöltött dupla vacsorás estékre most, amikor már egy vendéglői adag felének elfogyasztásától is jóllakottnak érzem magam.
Láng Róbert
