A következő négy városrész elnevezése a Habsburg-ház tagjaihoz köthető. Vágjunk a közepébe, a VI. kerület elnevezésének keletkezésére. A XVIII. századra a mai belváros falai között már nem volt elegendő hely, így a népesség a határában lévő területeken is elkezdett letelepedni. A mai VI. kerület helyén művelésre és megtelepedésre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények borították. Egy korabeli rendelet szerint a területet kötelesek fásítani és a kertet művelni tulajdonosaiknak. Szántónak vagy gabonaneműek termesztésére nem volt szabad felhasználni. 1751. augusztus 4-én Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár meglátogatta Pest-Budát. Ezt megelőzően 200 éve nem járt itt magyar uralkodó. A látogatás emlékére az úgynevezett Felső Külvárost elnevezték Terézvárosnak.
A VII. kerület 1873-ban Budapest egyesítésekor jött létre. Mivel a Felső Külváros túl nagy és népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra is Terézváros néven a hatodik, attól délre a hetedik kerület jött létre. A helyi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynéról (Sissi) nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1881. január 17-én írta alá az engedélyt. A Nagykörút és a Dózsa György út közötti sakktábla szerkezetű utcarendszeren a XIX. század végére gyors tempóban épültek fel a bérházak. Még napjainkban is a főváros legsűrűbben lakott területe. A pesti köznyelv a városrészt Csikágónak nevezi.
Útikönyvek és lexikonok kétféle magyarázattal szolgálnak a VIII. kerület elnevezésére, vagyis a Józsefvárosra. Egyik változatban a XVIII. században épített plébániatemplom védőszentjének, Szent Józsefnek, Jézus nevelőapjának tiszteletére nevezték el a kerületet. Mások szerint József nádor, a „legmagyarabb Habsburg” a névadó. (Valóban rengeteget tett Magyarországért.) Mára már kissé idejét múlt a találgatás, Rácz Zsuzsa „Állítsátok meg Terézanyut” című nagy sikerű könyvének megjelenése óta „Nyócker” névvel illeti a közbeszéd.
Lényegesen egyszerűbb a helyzet a IX. kerület esetében. Az önkormányzat büszkén vállalja a történelmi nevet (sic!), Ferencváros. A városrész I. Ferenc trónra lépésének alkalmából kapta a nevét. A névadó több indokkal is bekerülhetett volna a Guinness rekordok könyvébe. Tizenhatan voltak testvérek. 1792-ben koronázták meg Budán, még ugyanebben az évben feltették fejére a cseh koronát Prágában és a német-római császári koronát Frankfurt am Mainban. Ez azért elég szép teljesítmény egy 24-éves (!) fiatalembertől.
Következzen a X. kerület, Kőbánya. A név egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőér-ként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történt. Ebben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozta a király. Az elnevezés emlékét a Kőér utca neve is őrzi. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás. Kőbánya területén már a XVII. század elejétől intenzív bányászat folyt, a Wattay-család (kisnemesek) birtoka volt. A kitermelést a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelte az idők során. Megjegyzem, kőbányai alapanyagokból épült fel a Magyar Tudományos Akadémia. 1890-ben a bányászat veszélyessé vált, ezért be kellett szüntetni a tevékenységet Kőbányán.
Láng Róbert
