A közbeszédben használt elnevezés nem fedi mindig pontosan a kerületek határait. Így van ez az I. kerület esetében is, amelyet Krisztinavárosnak neveznek. Eredetileg mezőgazdasági művelés alatt állt, mivel hadászati okokból megtiltották állandó épületek emelését ezen a területen. A XVIII. század második felében Albert Kázmér szász–tescheni herceg, Magyarország nádora (helytartója) volt. Felesége, Mária Terézia leánya Krisztina, kijárta a tilalom feloldását. Hálából az ő nevét kapta a terület.
A II. kerület egy része csak a Rózsadomb, mégis az egész kerületet így említik a lakók. A XIX. század végéig ez is mezőgazdasági terület volt, majd a korabeli elit vállalkozók, kereskedők, gyártulajdonosok építtettek maguknak itt impozáns, tágas villákat, kertes családi házakat. A név a török hódoltság idejéből ered. Gül Baba, szentéletű török dervis (vallásos koldus) rózsákkal ültette be a területen álló dombot, innen ered a neve. Néhány közterület elnevezése is a török hódoltság korára utal, például Pasaréti út, Török utca, Törökvész út, Vérhalom tér.
A rómaiak Alsó-Pannónia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot a fővárosi III. kerület térségben alakították ki. A katonai tábort is ezen a területén létesítették A honfoglalás után Árpád fejedelem vezértársa Kurszán is hadi célokra hasznosította. A területet valószínűleg a hunok nagykirályáról Budáról nevezték el. Hogy megkülönböztessék Árpád vezér Buda testvérétől, az Ó-Buda elnevezést választották. Korabeli feljegyzések szerint az itt épült királyi kúriában látta vendégül III. Béla király a keresztes hadjáratra vonuló Barbarossa Frigyes császárt. Már ekkor Óbudaként említették a helyszínt. Előfordul Ős-Budakémt is, talán a nagyon régen keletkezett településre utalva.
Újpest önálló község volt, a telekkönyvekben 1840-től Új-Pest elnevezés szerepel. Ez ma a fővárosi IV. kerület, A XIX. század utolsó évtizedeiben rohamosan fejlődő egyre jelentősebb ipari településsé vált. 1907-ben „Újpest rendezett tanácsú város” nevet kapta. Iparvállalatai révén Magyarország városai közül a termelés tekintetében a negyedik helyen állt. 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor több más településsel együtt Budapesthez csatolták önálló kerületként.
Budapest V. kerület, Belváros. Elnevezése igen szürke, belvárosa minden városnak van. És a kerületek többségének neve történelmi eseményekre és személyekre utal. Ha a véleményemre kíváncsi valaki, én a Szentistvánváros, Kossuthváros, esetleg Mátyásváros névvel illetném, igazságos királyunkra emlékeztetve. Ez utóbbit annál is inkább ajánlanám, mert a belváros területe a XI. század elején keletkezett, kereskedőtelepülés volt és középkori fejlődésének csúcspontját Mátyás király uralkodása alatt, a XV. században érte el. A várost ekkor még városfal vette körül, amelyen három kapun (Váci, Kecskeméti, Hatvani) keresztül lehetett bejutni. A török hódoltság idején szinte az egész város elpusztult, de Buda visszafoglalása után rohamos fejlődésnek indult. Ekkor létesültek különböző települések a városfalon kívül, lebontották a városfalakat és Belvárosnak kezdték nevezni ezt a városrészt.
