Ismeretlen szobrász: Ganümédész nektárral itatja a sas képében megjelent Zeuszt. Thorvaldsen Múzeum, Koppenhága.
Van olyan különleges étel- és italrecept, amelynek titkait soha nem fogjuk megfejteni. A dolog természeténél fogva nem is lehet. A bibliából, mitológiából, irodalmi emlékeinkből ismertük meg őket.
A manna égből hullott eledel. Mózes négyszáz éven át tartó rabszolgasors után kivezette népét Egyiptomból (Exodus) és negyven évig vándoroltak a sivatagban. Gyakran az éhhalál küszöbén. Mózes ekkor az Úrhoz fordult tanácsért, aki az égből mannát küldött, amivel megmentette népét a pusztulástól. A mannát általában apró golyócskának vélik a bibliakutatók, amely fehérjét, zsírt és szénhidrátot is tartalmaz. Receptje ismeretlen, mert pontos meghatározásához együtt kellett volna lenni a sivatagi vándorlókkal.
Homérosz verseiben az Olümposzon élő istenek ambróziát ettek és nektárt ittak. A görögök méz kivonatának képzelték az ambróziát, amelyet galambok vittek Zeusz főistennek. Receptje ismeretlen, már csak azért is, mert az ambrózia a halandót halhatatlanná tette, rapid sebhegesztő ereje volt, és az istenek újszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul is szolgált. Egyes kutatók szerint propoliszról van szó, bár nem tudom, hogy a halhatatlanság mikor maradt ki a méztermék hatásából.
A nektárról kevés tudomással bírunk. Homérosz csak annyit írt róla, hogy Zeusz kedvelt édes itala. Egy mitológiai történet is tartozik hozzá. Ganümédész juhász volt, aki az Ida-hegyen legeltette a nyáját. Zeusz megpillantotta és beleszeretett, mert hogy „igen szépséges ifjú” volt. (Akkoriban nem dúlt a homofóbia.) Mivel Zeusz bármilyen alakot ölthetett, sas képében leszállt hozzá, és felvitte magával az Olümposzra. A fiú az istenek pohárnoka lett, megkapta a főistentől a halhatatlanságot és ő vitte a nektárt a többi istennek. is.G. Wells „Az istenek eledele” című regényéből megismerhetünk egy tápszert, amely minden élőlényt hatszorosára növel, legyen szó emberről, állatról, növényről. A receptet nem közli az író. De úgy látszik 1904-ben megsejtette a génmódosítás tudományának eljöttét. Ugyanis ez a tudományág csak nyolcvan évvel később,1984-ben keletkezett.
H.G. Wells „Az istenek eledele” című regényéből megismerhetünk egy tápszert, amely minden élőlényt hatszorosára növel, legyen szó emberről, állatról, növényről. A receptet nem közli az író. De úgy látszik 1904-ben megsejtette a génmódosítás tudományának eljöttét. Ugyanis ez a tudományág csak nyolcvan évvel később,1984-ben keletkezett.
A kakaó már Kr. e. 1600-ban valódi kincsnek számított őshazájában, az indiánok örömmel fogyasztották, magja fizetőeszközként is szolgált. Maga a kakaó szó a maják és az aztékok nyelvéből keletkezett. A kakaófa tudományos elnevezése Theobroma cacao a görög theósz (isten) és broma (étel) szóösszetételből ered. Végre találtunk egy isteni eledelt, amelynek receptjét ismerhetjük.
Láng Róbert
