Konfirmációs emléklap

  Tizenéves kor alatt még nem számítunk felnőttnek. A felnőtté válás a legtöbb kultúrában azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk tetteinkért. Ilyenkor valamilyen rituálén kell átesnie a jelöltnek, legtöbbször a templomban. Ez egy szöveg, ima felolvasásától kezdve markáns beavatkozásokig igen tarka képet mutat.

A bérmálás a katolikus, ortodox, és anglikán felekezeteknél szentség. A katolikusoknál a hét szentség egyike. A pravoszláv szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, ezt követi a bérmálás és az elsőáldozás. A római katolikus rituáléban a keresztség után két éven át tartó hitoktatást követően kapják a bérmálást és az eukhariszttiát, amely a beavatás csúcspontja..

A református és evangélikus egyházak az aktusra a konfirmáció (megerősítés) szót használják. Valójában az úrvacsorát (Krisztus megjelenését) megelőző felkészítő tanítás, amelynek célja a keresztségi szövetség fiatalkori megerősítése. Az egyházi oktatásban felnövő gyermekek és az ifjúság vallásos nevelésének csúcspontja a konfirmáció ünnepi eseménye, amelynek során a konfirmandus személyes vallástételt tesz, döntést hoz Krisztus és Isten egyháza mellett.

A zsidó vallásban a fiúk 13, a leányok 12 éves korukban olvasnak fel egy részt a Tórából, ettől kezdve felelősek a tettiekért, A templomi szertartást fiúknál Barmitzvah-nak, lányoknál Batmitzvah-nak nevezik.

A Korán előírásai közt nem szerepel kötelező eljárásként a férfivá avatás, mert  egyes értelmezések szerint teljesen felesleges is. Allah tökéletesnek alkotta az embert, vagyis amikor a gyermek megszületik, már „készen van”, ezért nem kell változtatni rajta.

A buddhizmus sem ír elő kötelező felnőtté avatást. Ha a gyermek részt vehet a tiszteletadáson (vandaná), nagy mesterek és az őket megtestesítő jelképek előtt, háromszor megkerüli a sztúpát, leborul, felajánl valamilyen ajándékot. Ezzel gyakorlatilag felnőttnek tekinti őket a közösség.

Számos más felnőtté avatási rítus létezik a világban. Ezekből egyet emelnék ki. A mexikói Quinceańera, a 15 éves lányok nővé válási ceremóniája. Ennek keretében lány és családja részt vesz egy közös misén, majd egy családi banketten. Öltözéke egy menyasszonyéra hasonlít, elkíséri hat barátnője. Megszabadul a legutolsó játékbabájától, a cipőjét az ünnep keretében magassarkúra kell cserélnie. A ceremónia után igazi lakodalomhoz hasonló bált rendeznek a családtagoknak, hogy együtt ünnepeljék az immáron felnőtté vált nőt. Ez a szokás még az aztékok idejéből maradt meg Mexikóban, amikor a 15 éves lányokat virággal köszöntötték, amely náluk a nőiség szimbóluma.

  Láng Róbert