Narkisszosz halála. Nicolas Lépicé festménye. 1771.

    Mindennapjaink nélkülözhetetlen kelléke a tükör. Mindenki szereti, kivéve ha tükröt tartanak elé, de az egy másik tükör. Az ókori görögök is szerették a tükröt, de volt aki túlzásba vitte. Narkisszosz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyó tükrébe. Ekkor megpillantotta képmását és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét, bánatába belehalt. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. (Ezért nem illik nárciszt vinni menyasszonyunknak ajándékba.)

A tükör feltalálása előtt egyedül a sima, rezzenéstelen vízfelület adta vissza úgy-ahogy az ember arcmását. Az első tükrök ezüstből, rézből, majd bronzból készült, fényesre csiszolt lemezek voltak. Ezek csak rövid ideig mutattak tiszta képet. A levegővel érintkezve igen hamar oxidálódtak és fokozatosan elhomályosodtak. Nagy értékük miatt azonban még így is addig használták őket, ameddig teljesen tönkre nem mentek.

A tükör hibáját csak a középkorban sikerült kijavítani az üvegkészítés fejlődésének köszönhetően. A fémfelületre sima üveglapot szorítottak, megakadályozva a tükörnek a levegővel való érintkezését, így az nem homályosult el többé. A következő nagy találmány, a ma is használt üvegtükör a XIII. században a Velencéhez tartozó Murano szigetén született. Az üveglapra hártyavékony ólomlemezt illesztettek, arra pedig higanyt csorgattak. Az így keletkező jól tapadó anyag a foncsor, amely egy minimális fémbevonat az üveglap hátoldalán. A muránói tükör hamar világhírű lett, az ára az aranyéval vetekedett. Később az eljárást úgy fejlesztették tovább, hogy higany helyett ezüstfoncsort használtak. A mai tükrök is ezzel a technikával készülnek. Alumíniumbevonatot is alkalmaznak. A fémréteg hátát lakkbevonat védi.

A „tükör” szavunk ótörök eredetű szó, „tüker”, azaz kerek. Ez valószínűleg a tárgy többnyire kerek alakjával kapcsolatos. A tükör neve latinul speculum. Ebből származik a „spekulálás” kifejezés, amely a régi magyar nyelvben a tudományos gondolkodást, vizsgálódást jelentette. A szó eredete valószínűleg az, hogy az egyik legmegbecsültebb tudomány, a csillagászat művelői az éjjeli égbolt kémlelésére különféle tükröket használtak, vagyis „spekuláltak”.

Láng Róbert