Latin kifejezés, annyit jelent, hogy  „könyvei közül való”. Tehát csak úgy van értelme, ha tartozik hozzá egy név. Papírlapra nyomtatják, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Lehet  sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készíteni. Kép is tartozik hozzá, művészi rajz, címer, embléma, történetileg kialakult allegória, szimbólum, vagy egyéb ábrázolás. A könyvtulajdonos nevével, címerével, esetleg jelmondattal, mottóval, idézettel, dátummal ellátva. Régen könyvjegynek hívták, 

A könyvnyomtatás előtt is léteztek könyvtulajdonosi bejegyzések. A kézzel írott könyvek esetében fontos volt a tulajdonjog pontos megjelölése. Így ezt már a kódexek idején előszeretettel használták. A legrégibb tulajdonjegyként azt a Kr. e. 1400-ból való fajansztáblácskát szokták emlegetni, melyet egy papirusztekercsben helyeztek el                 III. Amenhotep könyvtárában. Assurbanipal híres Ninive-i könyvtárának agyagtábláit is ilyenfajta tulajdonjeggyel látták el.

A mai értelemben vett ex libris a XV. században jelent meg. Grafikai úton sokszorosították, ekkor már kisebb-nagyobb könyvtárakról is beszélhetünk. Ha egy könyv gazdát cserélt vagy öröklődött, illetve más megvásárolta, akkor az eredeti ex librist kiszedték, vagy felülragasztották az új tulajdonos nevével. Tolvajok már akkor is működtek, akik nem törődtek a beragasztott ex libris címkével. A nagyon drága, értékes kódexeket lánccal rögzítették, hogy ellopásukat megakadályozzák. Ezeket láncoskönyveknek (libri catenati) hívjuk. A módszer minden bizonnyal hatásosabb eszköznek bizonyult a könyvek megőrzésére, mint a névvel ellátott kis beragasztott könyvjegy.

Az ex librisek fénykora a XVI. századra tehető.. Érdekesség, hogy Mátyás király Corvináin találhatunk ex libriseket. A németalföldi Dürer és Beham készített elsőnek magyar vonatkozású ex librist, méghozzá Hans Teilnkes pozsonyi polgár számára, kis cédula formájában. Ebben a században (1596) készült a bártfai nyilvános városi könyvtár címeres ex librise is.

A későbbi korokban a műfaj hanyatlása következik be, ám a XX. században új fénykorát figyelhetjük meg. A könyvjegyek önálló művészeti alkotássá fejlődnek, ezzel a gyűjtés divatját is megalapozva

A XIX. századig 1000 különböző darab maradt fenn. Ezek többnyire egy-egy családtagot ábrázoló képek, illetve azok társadalmi rangját és pozícióját jelölő feliratok. Az egyházi ex librisek egyszerűek voltak, mivel ezeknél nem volt fontos az elegancia és az esztétikum. Az egyházi egyszerűséggel szemben az arisztokrácia igen változatos és szép ex libriseket használt, amelyek az ország, a város vagy a család címerét ábrázolták. A XX. század elején kiteljesedő szecesszió újra divatba hozta az ex librist. A kor legnagyobb képzőművészei igényes alkotásokkal gyarapították a magyar művészettörténetet.

Láng Róbert