Tömpe András 1945-ben

   Feledésbe ment szakkifejezés a pártállam idejéből. Tömpe Andrásnak óriási renoméja volt a felsőbb körökben. József Attila barátja, spanyol polgárháborús hős, az ebrói, aragóniai, katalóniai csatákban parancsnokként harcolt. 1950-1954 között Dél-Amerikában volt hivatásos forradalmár. Nagy Péter irodalomkritikus professzor gránittömbnek nevezte. Bernát György történész írta egyik könyvében róla: „Többet tett  Latin-Amerika forradalmi mozgalmaiért, mint Che Guevara.”

Atléta termetű, erős, aktívan sportoló férfi, vonzó, de rendkívül zárkózott, különösen, ha a mozgalmi tevékenységéről esett szó. 1967-ben ismertem meg, akkori munkahelyemen sajtófigyeléssel is foglalkoztam. Havonta egyszer elvittem a könyvkiadással kapcsolatos újságkivágásokat a Magyar Könyvkiadók Egyesületének igazgatói irodájába. Olykor beszélgetett velem. Tekintélyt parancsoló személye miatt megtisztelve éreztem magam, bármennyire is groteszkül hangzik ez most. Egyszer említette, hogy Brnóban szerzett gépészmérnöki oklevelet a műszaki főiskolán. Megkérdeztem: Ismerte-e nagybátyámat Tarján Györgyöt, aki ugyancsak Brnóban tanult. Igen, válaszolta röviden, elutasítóan. A Tarján család 1956-ban disszidált, ezzel Gyuri bácsi kiírta magát Tömpe András életéből.

1968-ban Magyarország berlini nagykövete volt, nyílt levélben tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen. Sürgősen visszahívták.

1971. december 15-én, ötvennyolc éves korában munkahelyének dolgozószobájában öngyilkos lett, fejbe lőtte magát. Senki sem tudta az okát. 2010-ben megjelent Ortutay Gyula háromkötetes, kétezer oldalas naplója. A névmutatóját átfutva találkoztam Tömpe András nevével.

Ortutay feljegyezte naplójában a történteket. Tömpének volt egy beosztottja, könyvelője. Agresszív, ostoba, műveletlen ember, aki ráadásul hibát hibára halmozott. De párttitkárként jó kapcsolatokat ápolt a kerületi pártbizottsággal. Egyszer akkora hibát vétett, hogy Tömpe felmondott neki. Emberünk rohant a pártbizottságra, ahol előadta, hogy őt üldözik. Mindkettőjüket beidézték, majd kölcsönös bocsánatkérésre kötelezték őket az Egyesület tagjai előtt. És természetesen az otromba pártember a helyén maradhatott. Tömpe bocsánatot kért, majd felment a hivatali szobájába. Azután már csak egy dörrenést hallottak az Egyesület munkatársai.

Vannak emberek, akik háborúban, forradalomban, vészhelyzetben hősök, de békében, konszolidált körülmények között idegenül mozognak. Tömpe András ilyen volt. 

Selye János: Életünk és a stressz c. könyvében írja: „Vagyunk, akik vagyunk és akár tetszik, akár nem, nincs hatalmunkban változtatni saját, örökbe kapott szerkezetünkön. Életünk folyamán szüntelenül alkalmazkodnunk kell a körülményekhez. Az egészség és boldogság titka nagyrészt abban áll, hogy sikerrel kell idomulni a változásokhoz. Aki az alkalmazkodás mesterségét nem sajátítja el, betegséggel és boldogtalansággal rója le a büntetéspénzt.”

Láng Róbert