A zenetörténészek a valaha működött legsikeresebb spirituálé együtteseként tartják számon a négy zseniális afroamerikai énekesből, továbbá zongoristából, dobosból és bőgősből álló csapatot. A quartet sok évtizedes pályafutása alatt többször körbekoncertezte a világot, hazánkban is megfordultak. Az együttesnek még a mozi világát is sikerült meghódítania, több filmben is szerepeltek, vagy kísérőzenét adtak. A múlt század harmincas éveiben Berkeleyben alapított együttes 1959-ben Európába tette át a székhelyét, dzsessz, blues és gospel (egyházi zene) stílusban adták elő műsoraikat, gyakran keverve a műfajokat.

Nem könnyen, de sikerült jegyet szereznem 1967-es budapesti koncertjükre az Erkel Színházban. A Jericho címet viselő előadás, amelyet két évtized sikerszámaiból állították össze, 17 számból állt és tomboló sikert aratott. Annak ellenére, hogy a zongorista csak egy kézzel játszott, mert a Ferihegyi repülőtéren valami baleset érte, vastag kötésben volt a bal keze. A másnapi újság szerint attrakciójuk a tagadhatatlanul amerikai atmoszférát idézte fel. Egyik koncertjük meghallgatható a YouTube-on, jó szívvel ajánlom az Olvasónak.

A Jericho műsora nagylemezen is megjelent, pillanatok alatt szétkapkodták. Ma már kuriózum. A „Golden Gate Gopel Train” című dallal kezdődik. Abody Béla írt a koncertről az Élet és Irodalomban. Szerinte az előadók által képviselt hangzásvilág a magyar fül számára mindenképpen furcsa. Bár az egyre másra terjedő vokál-együttesek sokat tesznek azért napjainkban, hogy az európai ember füle is hozzászokjon a hajdani idők tengerentúli zenéjéhez. Mindazonáltal ez a lemez nem lesz egy sikertörténet. (Szerencsére tévedett.)

Számos magyar zenekar, így például az 1979-1986 között sikeresen működött Pécsi Spirituálé Együttes példaképe a Golden Gate volt, ösztönzésére és mintájára alakultak meg.

Láng Róbert.