A Dunakorzó Budapest belvárosában, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti gyalogos zóna volt, a helyiek és a turisták körében is kedvelt sétálóutca. Innen nyílik a legszebb kilátás a Budai Várnegyedre, a Citadellára és a Gellért-hegyre. Ezt a városrészt már a XX. század elején is nagy szállodák szegélyezték. Ide építették a Carlton, a Bristol, a Hungária és a Ritz szállodát. Mindegyikük pont olyan magas volt, mint az úgynevezett Thonet-ház a Vigadó tér sarkán.
A szállodasor előtti sétatér volt a Korzó. Itt nem kevesebb mint kilenc, a folyóra néző kávéház működött. A teraszok teljesen egymásba értek. Tavasztól őszig ide jártak sétálni a legkülönbözőbb társadalmi állású emberek, és egyáltalán nem csak a környékről. Pest kisváros korából maradt meg ez a szokás, ide kijönni és az ismerősökkel szót váltani. Több korzója volt Budapestnek, de ez volt a legfontosabb és a legnépesebb.
A Korzónál szívesen üldögéltek őseink a Buchwald székeken és nézték a panorámát, a sétáló csinos hölgyeket, csivitelő lányokat, gyermekkocsit tologató bonnokat. (Ma bébiszitternek neveznénk.) A jellegzetes formájú szék lába és karfája kovácsolt vas rúdból készült, ülőkéje, támlája, a karfa könyöktámasztéka diófából. Nem lehetett könnyen mozgatni. Drága jószág lehetett, Bárczi István polgármester nem is akarta megvenni. A furfangos városatyák más módszert ajánlottak.
Pontosabban elfogadták Buchwald Sándor vasbútor gyáros, vas és fémbútor kereskedő ajánlatát. Sokszáz darab széket ajánlott fel ingyen. Amelyeket karbantart, óvja az időjárás viszontagságaitól. Azzal a feltétellel, hogy aki a székre ül, fizessen érte. A korabeli sajtó bérelhető széknek nevezte. A használónak fizetnie kellett érte. Konkrétan 6 fillért. Megpróbáltam átszámítani, mai áron 200 forint lehetett. Ezért az összegért kapott egy jegyet és akármeddig ülhetett rajta. A dolog érdekessége az volt, hogy Buchwald bácsi személyesen is árulta a jegyeket.
Nem lett volna rá szükséges. Ugyanis gazdag ember volt, lányai a „legjobb partik” közé tartoztak a fővárosban. Milliói ellenére fáradhatatlanul eljött a korzóra és a bokrok mögé bújva leste alkalmazottainak jegyszedői munkáját. Tavasztól őszig, reggeltől estig ott volt a Korzón.
Láng Róbert
