Horváth Iván: Tájkép. 1974.

   A monotípia a festészet és a grafika határmezsgyéjén található képzőművészeti technika. Lényege, hogy egy fém-, üveg, vagy kartonlemezre készített képről lenyomat készül, ezáltal különleges hatás érhető el. A művész hígítatlan olajfestékkel viszi fel a képet nagyon vékony rétegben a lemezre. A festék szétterítése, formálása történhet ecsettel, valamilyen eszközzel, vagy kézzel (!). A csúcsfényeknél a lemez csupasz marad, vagy ronggyal letörlik, itt a mű éles fehér színe érvényesül. Ha elkészült a festmény, a réznyomatokhoz használt csavarsajtóban kartonlemezre nyomtatják át a lemezről a még friss képet. A monotípiát Giovanni Benedetto Castiglione itáliai festő és rézmetsző találta ki az 1640-es években

Az így készült nyomat színei lazúrosan (az erezethez hasonlóan) egymásba folynak, az akvarellhez hasonlítanak. Csak egyetlen példány készíthető vele, viszont a fémlemez tisztítás után újra használható.

Monotípia úgy is készülhet, hogy a sima felületű fém vagy üveglemezre festékező gumihengerrel egyenletes festékréteget visznek fel, melyre egy lapot fektetnek. Ezt a művelet előtt célszerű finoman hintőporral bedörzsölni, hogy ne ragadjon a felfestékezett lemezre. Ezután még egy lapot fektetnek fel, mindkettőt rögzítik hogy ne mozoghassanak el. A legfelső lapra a művész különböző keménységű ceruzával vagy más rajzeszközzel egy rajzot visz fel. A rajzeszköz nyomása miatt a felfestékezett lemezről a festék átkerül a ráfektetett lapra. Ezzel létrejön a rajzról az egyszeri nyomat.

Többszínű nyomat is készíthető ha a lemezt egy másik színnel festékezik fel majd megismétlik az eljárást. Ezen kívül ha a lemezt (melyről a megfelelő helyeken már átkerült a festék a lapra) a csavarsajtóban lenyomtatják, megkapható a nyomat negatív képe is.

A monotípia kiváló hazai művelője Horváth Iván festőművész, akinek számos sikeres kiállítása élesztette újjá ezt a technikát, amelyet korábban viszonylag ritkán alkalmaztak.

Láng Róbert