Rézmozsarat vegyenek - énekli Harsányi Gábor -, meg is indokolja miért: bűbájos, antik és romantikus. Akár így van, akár nincs, a rézmozsár kiment a divatból. A korszerű háztartási gépek világában ugyan ki őrölne fűszert, amikor valamennyi őrölve is kapható? Vagy ki vesződne kockacukrot porrá, száraz zsemlyét prézlivé töréssel, amikor mindez kényelmesen elérhető?

A mozsár különös szép tiszta hangot adott, amikor megérintettük a szélét a mozsártörővel, harangszóra emlékeztetett. Az öblös, vastag falú edény a mozsártörő segítségével anyagok őrlésére, porítására és keverésére szolgált. Kezdetben fából és kőből, majd később fémekből (bronz, réz, vas stb.) készültek. A mozsártörőt nagyanyám még pisztillusnak nevezte. Latin szó, őrlési eszközt jelent.

A mozsarat sok ezer éve használjuk magvak őrlésére, hántolására, fűszerkeverékek készítésére, növények pépesítésére, gyógyszerek, pakolások készítésére. Gyógyászat és étkezés ezen a szinten teljesen összefonódik: a mozsárban az ember által kifejtett energia hatására fokozatosan, lépésről lépésre szabadulnak fel a növényekből az esszenciák.

Ma is használják fejlődő országokban. Alacsonyabb technikai felszereltségű területeken gabonafélék zúzására, ételalapanyagok ki- és előkészítésére, illetve a festékiparban pigmentaprításra, festékanyagok előállítására. A Távol-Keleten törőeszközként fakalapácsot, döngölőt is alkalmaznak nagyobb, üstszerű mozsarakban.

A patikai és kisüzemi gyógyszerkészítésben belül finoman érdesített felszínű porcelán dörzsmozsarat és érdesített végű pisztillust használnak anyagok porítására. vagy patendulát és pisztillust anyagok keverésére (trituráció), folyékony és félszilárd gyógyszerformák készítésére, tablettázás előkészítésére. (Köszönöm Székely Dávid gyógyszer-szakasszisztensnek a szakmai segítségét.)

Húsz évvel ezelőtt még szép összeget adtak érte a régiségkereskedők, ma már csak a 2-3 kilogramm réz jelenti az értékét. Mi dísznek használjuk  konyhaszekrényünk tetején. Időnként persze tisztítjuk. A tisztítási folyamathoz semmi másra nincs szükség, csak egy kevés ecetre és konyhasóra. Nem kell vakargatni, kefével súrolni, a rézmozsár szinte az első simogatástól szép fényes lesz. Pár perc alatt teljesen lejön a tompa fényt okozó oxidált réteg. Miután a sós ecetbe mártott ronggyal áttöröljük a rézmozsarat, egy tiszta ronggyal  fényesítjük a felületet, így lesz egy új dísztárgyunk. 

Láng Róbert