„Hírös város az Aafődön Kecskemét.” Többek között a fütyülős barackpálinkájáról híres. A jelzőre többféle magyarázat létezik, nekem az tetszik, hogy a stampedlit „egy füttyre” kell meginni, úgy az igazi.
A kecskeméti termőtájról származnak azok a nap érlelte gyümölcsök, amelyek a pálinka alapanyagait alkotják. A termék már a két világháború között is létezett és nagy népszerűségnek örvendett. A 20-as években jelentős amerikai exportja volt, és az angol trónörökös, Edward herceg magyarországi látogatásának emlékére is palackoztak az italból. Maga a márkanév 1937-ben már védjegyeztetésre került.
Kizárólag egyfajta üvegbe tették az itókát. A fütyülős üveg egy alul hasas, vállal összeszűkülő, testéhez képest kétszer-négyszer hosszabb nyakú, különböző űrtartalmú palack. A szakmabeliek „karaf”-nak nevezik. És itt egy második magyarázat a névre. A dugó kirántásakor a nyakból kiszabadult levegő füttyre hasonló hangot hallatott. Napjainkban a csavaros kupakok elterjedésével a fütyülős palack már nem adja ezt a jellegzetes hangot, így lassan az elnevezés is értelmét veszti.
Az eredeti üveget Szabó Erzsébet iparművész tervezte. A ma 86-éves művész a prágai Iparművészeti Főiskola üveg tanszakán végzett. Első kiállítását 1955-ben, húsz éves korában rendezte a budapesti Csók István Galériában. Kiállított tárgyai azonnal elkeltek. Majd a csehszlovákiai Jablonecben, az iparművészek Mekkájában töltött két évet egy műhelyben, ahol színes üvegkristályokból készítettek egyedi dísztárgyakat, vázákat, ékszereket, figurákat.
Később a Műcsarnok nagytermében rendezett önálló kiállítást, itt is nagy sikerrel. Azóta számos kiállításon vett részt. Tárgyai megtalálhatók több hazai és külföldi gyűjteményben, közintézményben, múzeumban. A kecskeméti fütyülős barackpálinka jellegzetes, hosszú nyakú üvegére jó érzékkel szabadalmi védettséget kért. Ezzel anyagilag megalapozta a jövőjét.
A Munkácsy-díjas művészt úgy ismertem meg, hogy az Élet és Irodalom c. hetilap olvasójaként rábukkantam egy interjúra. Ebből egy részlet. „Mostani kiállításom bemutatja szinte az egész munkásságomat. Kivéve azokat a tárgyakat, amelyeket mesterem és mentorom, a színes üvegtárgy készítésének Európa hírű kutatója, szakértője, Knapp Oszkár professzor tulajdonában vannak, mert neki ajándékoztam. Nem tudom, hol lehetnek ezek a tárgyak, de nagyon szeretném újra kézbe venni őket.”
Nos, a tárgyak többsége lakásunkban volt. Mindegyik tárgy Sz. E. szignóval. Egyszálas virágváza, bonbonier, két aszimmetrikus díszkehely és a kecskeméti fütyülős barackpálinka jellegzetes, hosszú nyakú üvegének prototípusa. Elvittem a Munkácsy-díjas művésznőnek és egy jelképes összegért átadtam neki.
Láng Róbert