Nyolc éven át kedvenc napilapom volt a Kurír. Már az első példányt megvettem 1990. július 2-án. Önmeghatározása szerint „intelligens bulvárlap”, bár a bulvár elsősorban a tipográfiában mutatkozott meg. Igencsak friss híreket közölt, ugyanis két kiadása volt, egy reggeli és egy délutáni. Ez is teljesen új volt a rendszerváltás után. Internetes lapok csak jóval később jelentek meg Magyarországon.
A Kurír olyan újságírókkal dolgozott, akik a magas színvonalat ötvözték a laza szövegekkel, merész megállapításokkal, a kiskirályok és a bürokrácia kíméletlen ostorozásával, csípős humorral. A lap nem tartozott egyik „oldalhoz” sem, mindennel foglalkozott, ami az olvasót érdekelhette.
Szívesen vettem a kezembe nap mint nap. Megtaláltam benne neves írók karcolatait, rengeteg képet, szombatonként a nyolcoldalas humoros Elefánt-mellékletet. A bécsi Kurier mintájára minden nap benne volt a tévé- és moziműsor, a napi horoszkóp, a közérdekű programok, a fontosabb telefonszámok, a meteorológiai jelentés és még egy sor közhasznú információ. És persze a hirdetések, ezért lehetett a lapot olcsón árulni. A nagyobb városok utcáin rikkancsok, hónuk alatt az újságcsomaggal árulták 14 forint 50 fillérért.
1998. október 3-án reggel szokás szerint kedvenc újságárusomhoz mentem, Kérek egy Kurírt. Hát nem tetszik tudni, a lap megszűnt. Mi az hogy megszűnt? Felszámolták.
A többi már sajtótörténelem. A független napilap szúrta a hatalom szemét. Október 2-án megjelent egy vállalkozó a lap kiadójánál. Reggel 8-kor megvette a kiadói jogot és délben 11-kor már összehívta a szerkesztőség tagjait. Beszéde rövid volt. A lap átvilágítása után úgy döntöttünk, hogy a sajtóportfólió megtisztítása elengedhetetlen. Ezért a lap kiadási jogát megvásároltam, egyidejűleg a lap kiadását megszüntetem. Kérem, hagyják el az épületet. És mi lesz a holnapi számmal? -kérdezte bátortalanul valaki. Nincs sem holnapi, sem további szám, hangzott a rövid válasz.
A lap munkatársai szerettek volna saját kiadású új lapot alapítani. A Kurír védett név volt, ezért „K. úr ír” név alatt. Az illetékes hatóság nem engedélyezte. Indoklás nem volt, fellebbezésre lehetőség sem. Így szűnt meg a negyedik legnagyobb példányszámú napilap Magyarországon.
Láng Róbert