Tiziano: Az adógaras. Drezdai képtár.

   Magyar Képzőművészeti Egyetem. A festőművész szak elvégzésekor a hallgató megtanul rajzolni, festeni, megismeri az alkotáshoz szükséges rekvizitumokat, festéket, ecsetet, bisztertollat, gyakorolhatja hivatását, munkáját, megélhetését.. De még valami hiányzik, ugyanis a művésznek meg kell találnia azt a témát, amely másoknak is fontos, egyedülálló, Ehhez kell a szükséges plusz, nevezhetjük X-faktornak is. Tájkép, csendélet csak a nagyon ismert festők témája. A művésznek a pillanatot kell ,megragadnia.

   A pillanat megörökítése Tizianonak (1488-1576), a velencei érett reneszánsz legnagyobb festőjének soha nem okozott fejtörést. Minden műve remekmű, egy-egy fontos pillanatot örökít meg. Nincs ez másképp Az adógaras című festményével sem. 

   Idézet Tamás evangéliumából. És küldenek Jézushoz néhány farizeust, hogy beszédjében fogják meg. Ahogy odamentek, szólnak hozzá. Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem számít neked senki, mert nem ügyelsz az emberek személyére, hanem az igazság szerint az Isten útját tanítod. Helyes adni adót a császárnak, vagy nem? Adjuk, vagy ne adjuk?

   Ám hogy látta a képmutatásukat, mondta nekik: Miért tesztek próbára? Hozzatok dénárt nekem, hogy lássam. Azok pedig előhozták. És mondja nekik: Kié ez a kép és az írás? Azok pedig mondták neki: A császáré. (Július Caesar) És ő, Jézus, válaszolta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. És elámultak rajta.

   A történet  a kereszténység és a világi hatóságok viszonyának széles körben idézett, egyfajta összefoglalójává vált. Ahhoz a problémához kötődően, hogy egy keresztény behódolhat-e a földi hatóságnak, vagy sem. Azóta a hétköznapi szóhasználatban a mondás jelentése általánosabb: a hatalmon lévőkkel történő kiegyezés szükségességét fogalmazza meg. Az adógaras azt a pillanatot rögzíti, ábrázolja, amikor Jézusnak a farizeusok felmutatják a dénárt. Figyeljük meg jól, a két arc mindent kifejez.

   Ami az adót illeti, ékírásos bizonyítékok vannak arra, hogy Kr. e. III. évezredben, Hór-Aha fáraó uralkodása idején már kitalálták, alkalmazták. Egyiptomban már létezett „aratási adó”, a mezopotámiai templomgazdaságokban adózni kellett az állattartás és a halászat után. Nyugodjunk bele, amíg a világ világ, az adózás gyakorlata fennmarad.

Láng Róbert