A szaúd-arábiai termelés drámai visszafogása, az Iránt és Venezuelát sújtó szankciók, a Kínából érkező jó hírek és a kockázatkedvelő hangulat általános erősödése együttesen továbbra is felfelé viszik a nyersolaj árát. Szaúd-Arábiának igen nagy szüksége van a 80 dollár feletti hordónkénti olajárra (Brent) a költségvetése szempontjából, ezen felül a szaúd-arábiai állami olajtársaság, az Aramco 10 milliárd dolláros kötvénykibocsátása miatt is fontos a magasabb olajár - ezért szinte bizonyosra vehető, hogy az arab királyság sokat tesz majd az olajár támogatásáért.
Az Egyesült Államok olajtermelése megtorpant a 2018-ban tapasztalható elképesztő üzemű növekedést követően. Az olaj iránti kereslet szempontjából kedvezőtlen téli időjárás és a 2018 negyedik negyedévében elszenvedett 44%-os áresés alaposan kivették a maguk részét az észak-amerikai olajtermelés visszaeséséből, ugyanakkor az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) szerint a termelés ebben az évben tovább emelkedik.
Az Opec márciusban tovább csökkentette a kitermelést. Tavaly november óta a szervezetbe tartozó országok 2,8 millió hordóval csökkentették a napi kitermelésüket, amely most 30,4 millió hordó/nap. A csökkenés legnagyobb része Szaúd-Arábia önkéntes termelésvisszafogásából (1,25 millió hordó/nap), valamint Irán és Venezuela korántsem önkéntes termeléscsökkentéséből (sorrend szerint 330 ezer és 340 ezer hordó/nap) származik. Mindehhez jön Oroszország kibocsátásának csökkentése is, tovább szűkítve az olaj piacát az elmúlt hónapokban.
A keresleti oldalon is találunk az olaj árát felhajtó fontos tényezőket: egyre több hír jön a kínai gazdaság sikeres stabilizálásáról, és nemzetközi szinten is tovább erősödnek a részvények. A Brent ugyanakkor elért egy kritikus szintet valamivel 70 dollár/hordó alatt, és itt ellenállást talált. Amellett, hogy ez lélektani szempontból is fontos szint, itt található a 200 napos mozgó átlag (69,70 dollár/hordó) és a tavalyi év első felének áremelkedése utáni konszolidációs sáv alja is.
Ole Hansen, Saxo Bank
