Utcai telefonfülke belseje   

Környékünkön néhány évtizeddel ezelőtt legalább tíz utai telefonfülkét lehetett használni. Ma már egy sincs, a mobil és okos telefonok legyőzték őket. 1990-ben egy telefonfülkében havonta átlagosan 10 órát telefonáltak, ezzel szemben ma már 45 perc jut egy-egy telefonra havonta. Azért még maradt néhány ezer nyilvános telefon az országban, de ezeket többnyire pályaudvaron, kórházban, plázákban helyezték el.

   A közterületi telefonok állítására – ki tudja, miért? - az IBUSZ Rt. kért engedélyt 1927-ben, és összefogva a Magyar Vasúti Forgalmi Rt.-vel megalapította a Magyar Telefonautomata Rt.-t a nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek elterjesztésére. Kifejezetten a közönség által látogatott közterületeken, utcákon, hivatalokban,  pénzintézetekben, dohányboltokban, pályaudvarokon, szállodákban kívánták a készülékeket üzemeltetni.

   Az első telefonok Budapest belvárosába, pontosabban a Nagykörútra, Andrássy útra, Baross térre, Rákóczi útra kerültek, a Duna és a Nagykörút által határolt területen belülre. Az első fülkét a Váci út 6. szám alatt helyezték üzembe 1928. szeptember 13-án. Budapest első 30 készülékéből 10 darabot a budai részen, 20-at pedig a pesti oldalon  állítottak fel. Arányaiban a Józsefváros, a VIII. kerület volt a legjobban ellátott. Az utcai készülékek darabszámát a posta vezérigazgatósága az előfizetős telefonok számához igazította. (vajon miért?) Az utcai fülkék legalább 200 méterre estek egymástól.

   Nem voltak kényelmesek. 80 x 80 centiméter alapterülettel egy 50 cm mély alapon álltak, időjárásálló vasvázzal, erős üvegezéssel épültek, és a járdaszegélytől legalább 35 centiméterre kellett elhelyezni őket. Az engedélyokirat szerint a telefonüzemeltetés 30 évre szólt, ezt követően a köztelefonokat az állam, illetve a város tulajdonába kellett átadni. A fülkékben elhelyezett hirdetéseket a helyben működő illetékes hatóság felügyelte. Minden fülkében elhelyeztek készülék-ismertetőt, előfizetői névsort, egy írópolcot, valamint a mentők és tűzoltók hívószámait. A fülkék áramellátását a budapesti elektromos hálózattól független külön áramköri hálózaton biztosították. Felszerelését a hazai Standard Villamossági Rt. gyártotta.

   A második világháborúban az összes fülke elpusztult. Az első új zöld-sárga telefonfülke 1946-ban a Dob utca 75. szám előtt kapott helyet. Kezdetben Budapesten 45 utcai telefonfülke, nyilvános állomás volt és 260 ezer tantusz volt forgalomban. 1980-ra  4000  készülékére 7 millió érme jutott. Aztán az érmét felváltotta az 1-forintos, amellyel 3 perces beszélgetést lehetett folytatni.

   Ez a színfolt is eltűnt nálunk. sok más állam közterületein változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek.