Kíváncsi voltam, mire költi az állam az adófizetők pénzét, ezért elolvastam az idei költségvetést. Nem volt nehéz, a neten rajta van minden, semmi titkosítás, semmi mellébeszélés. Csak az volt a baj, hogy nagyon komplikált a szöveg. Olyan kifejezésekkel találkoztam, hogy monetáris meg fiskális, portfólió, tőzsdeindek, allokáció, lombardhitel, felosztó-kirovó rendszer. Elhatároztam, hogy teljesen leegyszerűsítem az egyébként több száz oldalas összeállítást és munkámat megosztom másokkal is.
Az ország jövedelmén három hadsereg osztozik: a munkavállalók, a munkaadók és az állam csapata. A munkavállalók görbe szemmel nézik a munkaadókat és az államot, a munkaadók önmérsékletre intik a munkavállalókat és az államot, az állam pedig csendben lapít, mert kettős játékot játszik. Munkaadó is (köztisztviselők, közalkalmazottak, állami cégek dolgozói), munkavállaló is, mert vállalja, hogy egy-két ciklus alatt, az országot szorgalmas munkával elvezeti a Kánaánba).
A költségvetés a nemzeti jövedelem felét központosítja, bár ez úgy kell neki, mint egy púp a hátára, mert minden központosított forintra három forint ötlet, igény, kérés, követelés, elvárás esik. Növekvő gazdaság idején mindhárom szereplő jól dolgozik, sikeresen teljesít. Recessziós időszakban minden baj a kedvezőtlen külső körülményektől ered. A morgolódók a nemzeti jövedelem emelkedését a szerencsével, a hanyatlást, stagnálást a dilettantizmussal magyarázzák. Milyen kár, hogy akik az ország pénzügyeit tökéletesen tudnák kezelni, mind éppen hajat vágnak, vagy taxit vezetnek. A gazdaság minderre fittyet hány és megy a maga útján.
A költségvetés attól jó, vagy rossz, hogy mihez viszonyítjuk. Viszonyítási alap lehet az előző év, a tervek, az óhajok, az ígéretek, vagy az etióp költségvetés. A költségvetés törvénybe iktatása teljesen felesleges, mert a kihirdetést követő napon folytatódik a harc a módosításért, pótköltségvetésért, átcsoportosításokért, tartalékokért, plusz pénzekért, úgyszólván mindenért.
A parlamenthez benyújtott költségvetés egyes fejezeteit régen összefűzték, majd nemzetiszínű szalaggal keresztben és hosszában átkötötték. Ma már egy CD is elég. Sőt, néha sok is. Minden évben az állami költségvetést másnak véljük, pedig ezek Kossuth Lajos, első pénzügyminiszterünk óta úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra.
Láng Róbert