Ráadásul (ne fukarkodjunk a jogos elismerésekkel), minimum gazdag jelzőkkel illethetjük, mivel az Észak-Afrika részén fejlődő, gyarapodó Tunéziáról lévén szó. „Csak” a helyszínen meg kell tapasztalni a tényeket. Ezért aztán minimum 7-14 napos ottléteket kell betervezni (nem biztos, hogy elegendő az információk befogadására), megvalósítani és a szakmai, turisztikai, gasztronómiai, társadalmi, kulturális kutató kalandozásokban részt venni. Valóságszerűen nem győzzük majd a szép, hangulatos élményeket rögzíteni lelkünkben, agyunkban, illetve a jegyzetünkben, a fotómasinánkban, továbbá a mindent tudó telefonunkban.

Egy kis Tunézia-történelem

A mai Tunézia területén az első lakók – a régészeti leletek tanúsága szerint - már a Krisztus előtt 9. (Kr. e. 9.) évezredben megjelentek. A berberek a 3. évezredben érkeztek. Az első állandó települések a főníciaiakhoz fűződnek. Így az ország írott történelme a főníciaiakkal vette kezdetét. A hagyomány Kr. e. 814-re teszi Karthágó megalapítását.

Az idők folyamán egyre nagyobb tengeri hatalomra tett szert Karthágó, így először a görögökkel, majd a fejlődő Római Birodalommal került összetűzésbe. A két birodalom több mint 100 évig tartó párharcát jelzi a három pun-háború, amely lezárásaként 146-ban a rómaiak végül bevették Karthágó városát, megszerezve ezzel az észak-afrikai területeket.

Mintegy 600 évig maradtak a rómaiak Afrika-provinciában. Újjáépítették Karthágót, további építészeti produkciójuk keretében felépítették többek között Dougga, Sbeitla, Thubusbo Maius, El Jem városokat, valamint az utókorra hagyták a technikai különlegességüket, a fejlett vízvezetékeiket, a csodás mozaikokat, amelyekkel díszítették villáikat, fürdőiket és színházaikat.

A bizánciakat megelőzően a vandálok rövid uralma után az újabb hódítók az arabok voltak. Kr. u. 671-ben alapították Kairount, a későbbi uralkodói székhelyüket, amely a maga idejében messze földön híres volt.  A későbbiekben a síita Fatimida dinasztia székhelye Mahdia lett, és a Hafsidák csak a 13. században tették Tuniszt fővárosukká.

A bennfentes államgépezet-építéstől a nemzetközi

hatások befogadásáig

Az ország stratégiai fontossága miatt a 16. században spanyol-török harcok dúltak itt, amelynek következtében 1574-ben a Török Birodalom fennhatósága alá került. Az uralkodói pasa címet 1705-ben Huszain Ben Ali bej szerezte meg örökletesen.

Az állam a bejek rossz kül- és belpolitikája miatt meggyengült – az 1800-as évek derekán. E tendenciát látva Franciaországban már felvetődött Tunézia meghódításának terve, s ezt segítette, az a kölcsön is, amit az akkori bej – az ország modernizálása érdekében – vett fel a franciáktól. Nem sokkal később Tunéziából Algéria ellen portyákat indítottak, amely elősegítette, meggyorsította a francia döntés sikerét.

Anglia és Franciaország között 1878-ban megkötött titkos megállapodás eldöntötte Tunézia további sorsát. A paktumban Franciaország belenyugodott Ciprus angol meghódításába, Anglia viszont hozzájárult, hogy Tunézia francia fennhatóság alá kerüljön. Franciaország 1880-ban támadta meg az országot, és Tunézia 1881. május 12-én francia protektorátus lett.

A francia befolyás napjainkban elsősorban a szellemi életben figyelhető meg: az arab mellett még mindig fontos szerepet tölt be a francia nyelv alkalmazása, használata a mindennapi kommunikációban is.

1957-ben, amikor az utolsó bejt megfosztották trónjától, Tunézia államformája köztársaság lett. Az első elnök Habib Bourguiba, aki több mint 30 évig volt hatalmon. Őt Zin El Abidine Ben Ali követte 1987. november 7-én. 2011-ben, a „jázmin-forradalom” az ország megújulását tűzte ki célul. Az ország hivatalos államformája: elnöki köztársaság lett.

A Tunéziai Köztársaság statisztikai megközelítése

Államforma: elnöki köztársaság. Főváros: Tunisz. Népesség: 10,8 millió fő. Hivatalos nyelv: arab (jól beszélik a francia és angol nyelvet). Vallás: iszlám (muszlim 98%, keresztény 1%, zsidó és egyéb 1%). Hivatalos pénznem: tunéziai dinár (TND). Időeltérés: -1 óra nyáron. Hálózati feszültség: 220 V.

Az ország lakossága – az iszlám vallás gyakorlása ellenére - a hölgyek emancipációja fokozatosan fejlődik. Különösen a női kézilabdában, a női fociban és más egyéni, illetve csapatjátékokban. (A férfiak igyekeznek utolérni a gyengébb nemet…) A tunéziai lányok-asszonyok az öltözködésben is követik férfi polgártársaikat, hiszen sokan modern öltözködésükkel vétetik észre magukat (feszes farmernadrág stb.). A helyiek őszintén elmondják, hogy családon belül is érvényesül az öltözködési változatosság (nem ritka, hogy presszókban is megmutatkoznak a tunéziai lányok-asszonyok – finom kávé vagy a még finomabb teák fogyasztása végett). Miközben jót diskurálnak a családról,  egymásról, sőt, olykor a politika is terítékre kerül.

Tunézia legfőbb gazdasági „iparága” - a turizmus

Az ország szakadatlan csapadékhiánnyal küzd, ennek ellenére figyelemreméltóak területén a gondozott gyümölcs- és szőlőültetvények. Az ország északi részén még gabonát és alfafüvet  is termelnek, az utóbbit takarmányozásra és kosárfonásra használják. Az oázisokban vagy Cap Bon környékén gyümölcsöt és zöldséget is termesztenek (henna, paprika, paradicsom, gránátalma, dinnye, barack, mandula, datolya, füge, citrom, narancs).

Az oázisok fő terménye a datolya, ma már szép díszdobozban is kínálják a turistáknak. Háziállataik a juh, a kecske és a szarvasmarha. Kuriózumként említhetjük, hogy még mindig fontos állatuk a szamár, és a kis testű lovak, amelyet teherhordásra  is használnak. A teve leginkább a déli, sivatagos részek jellegzetes állata. A tevék fontos turisztikai élmények biztosítását szolgálják, de egy-egy teve-túrát biztosítandó kis lovas kocsik állnak rendelkezésre, kiváltandó a hosszú gyaloglás fáradalmait.

A vásárlásról, az alkudozásról

A kiskereskedelmi alkudozásról: ha a vásárló egy árucikket gusztálni, tapogatni kezdi, az az eladónak vásárlási szándékot jelez. Ezzel számolnia kell a vásárlónak és kötelező alkudozásba kell kezdeni. Általában létrejön az alku és mindkét fél  eredményesnek, sikeresnek ítéli az alkutevékenységüket. De, vigyázat! Az alkut nem szabad alap nélkül botrányosan alacsony árszintre levinni (volt olyan eset, hogy az alkuvókat az árus szinte kilökte az üzletből…).

Tunéziában egyre terjed az úgynevezett fixáras üzletek száma, hálózata. Ezekben az üzletekben megbízhatóbb az áruk minősége, és természetesen nem lehet alkudozni. Az is a kellemes tunéziai kereskedelmi szokásokhoz tartozik, hogy a vásárlási szándékkal közelítőt úgy nyerik meg a sikeres vásárláshoz, hogy kávéval vagy különböző finom teával kínálják. Sőt, az egyezség létrejöttével olykor még ajándék csecsebecsét kap a delikvens, vagy még kevesebbért adja oda az árut.

Óriási és változatos a népművészet

és a kézműipar kínálata

A szülőről gyermekre szálló mesterségeknek – hagyományos, évszázadok óta művelt gyakorlat – a növekvő idegenforgalom újabb lendületet adott. Az idelátogató turisták lépten-nyomon találkozhatnak nem csak az óvárosbeli bazárban, de a modern szállodasoron is ajándéktárgyakat árusító apró üzletekkel, amelyek polcain tetszetős népművészeti portékákat kínálnak.

A kézművesség mindmáig vezető és meghatározó ága maradt a szőnyegszövés. Ezt a tevékenységet leginkább az erősebb nem műveli. A szőnyegcsodák régiónként változnak: a motívumok, a színek és az elkészítés módja adja a változatosságot. A leghíresebb a kairouani csomózott szőnyeg. A fazekasság két legfontosabb centruma: Nabeul és Djerba. A bazárokban a tálak, a csempék, a csuprok és a gyertyatartók valóságos szín- és formaorgiákban mutatják magukat – kellő zavarba hozván a vásárlókat.

A bazárban (a piacon) a rézművesek a vevők szeme láttára („bámulásuk” közepette) alkotják a formát, a díszítéseket, de még a latin betűs szöveget is belevésik a réztányérokba. Érdemes megállni és szemrevételezni a pálma- és tevemintáit fürgén, ritmusosan kalapálva viszik a munka tárgyába, sőt még a kívánt neveket is belevésik a valószínűleg emléktárgyként szolgáló réztányércsodákba.

A következő fontos és nélkülözhetetlen alapanyag a kosárfonáshoz a pálmalevél és az alfafű. De a piacokon nádból készített használati tárgyak, gyékényszandálok, szőnyegek, kalapok is gazdagítják a kínálatot.

Tunézia éghajlatára a kettőség a jellemző

Afrika északi részén, Líbia és Algéria között fekszik. Az ország fele a mediterrán tengerparti sávba sorolható (évi 250-500 mm-es csapadékmennyiséggel számolva). Északi részén a hegyvidékek többsége, a homoksivatag Dél-Tunéziában helyezkedik el. A Földközi-tenger partvidékén nagyban befolyásolja az éghajlat alakulását. Időről időre nyáron délről és dél-nyugatról meleg szél áramlik az ország fölé, ez az úgynevezett Sirocco (amely rendkívüli forróságot hoz magával). ÍgyTunéziára nem jellemző a trópikus hőmérséklet és az állandó napsütés.

Általánosságban elmondható, hogy a legmagasabb hőmérséklet augusztusban meghaladja a 30 C-fokot, a napsütéses órák száma júliusban a legtöbb. Az időjárás Tunéziában júniustól szeptemberig a legmelegebb, ez egyben a turisták által legkedveltebb időszak is. Ez a főszezoni éghajlati tendencia természetesen kihat az árakra is. A kirándulásos és műemlék-látogatásos időszak a kevésbé melegebb időszakokra ajánlhatók.

A tunéziai ember (is!) szereti a finom ételeket, különösen kedvelt szokásuk az úgynevezett mártogatós (étvágygerjesztő) ételek fogyasztása. Így összejöhet egy étkezés 10-15 fogásból, a desszertekről most ne essék szó. Természetesen nem „zabálják teli magukat”, mint sok honfitársunk teszi… Szeretik az európai étkeket, Tunisz, Hammamet és Sousse jobb éttermeiben igen jó az európai konyha. A tengerparti szállodák kínálatában általában a hazai fogások is szerepelnek, de aki igazi specialitásra vágyik, annak az arab vendéglőket ajánlom. A tunéziai étteremben elsősorban zöldséges ételek, saláták és helyi hússpecialitások adják a választékot. Feltétlenül ajánljuk a helyi ételek  fogyasztását – nem csalódunk bennük… Minden településen vannak megbízható éttermek, ahol a pincérek szolgálatkészek (a borravaló még erősebb-készségesebb), jó hatású. A környezet kialakítása, a higiénia is megfelelő. Nagy az alkoholos és alkoholmentes italok választéka. Megbízhatatlan helyről származó víz és csapvíz fogyasztása tilos! Csak fogmosásra alkalmas!

Alapanyag az olívaolaj, emellett mintegy 10 féle fűszer, és sok zöldségféle ízesíti, „szépíti” a bárány-, marhahúsos, szárnyas, tengeri csemegés (hal, homár, osztriga, kagylófélék, garnéla és királygarnéla) fogásainkat. Néhány ételt csak az eligazodás kedvéért rögzítenék, a kedves olvasó fantáziájára bízván. Brik: olajban kisütött rétestészta, tojással, tonhallal, hússal töltve. Machouita: saláta paradicsomból, paprikából, kapribogyóval, tojással és tonhallal. Leblebi: szárított csicseriborsóból készült leves. Harissa: paprikából, fokhagymából, paradicsomból, fűszerekből készült csípős krém. Chorba: erősen fűszerezett hús- vagy halleves tésztával. Felfel: darált hússal töltött paprika paradicsommártással. Chakchouka: erősen fűszerezett tojásos lecsó.Couscous: kemény búzából készült dara, melyet megnedvesítenek, szitálnak, vékonyra gyúrnak és napon megszárítanak (50-60 féle elkészítési módja ismeretes). Desszertként a Ftair: olajban sült cukrozott fánk. Baklava: mézes, mandulás szelet. Mesztuf: couscousból készült édesség. Makrudz: grízes tészta, datolyalekvárral. Italok: a hazai alkoholos (a muszlimok vallása tiltja számukra a fogyasztását!) és –mentes italok választékbővítése szempontjából tunéziai finom vörös, rosé és fehér borok mellett a tunéziai Celtia, vagy külföldi sörök mellett likőrt, tömény szeszes italt fogyasztanak aperitifként. A hagyományokat megtartva az étkezést követően kávét (erős mint az eszpresszó kávé), teát (erős menta tea, kis pohárban, nagyon édesen szolgálják fel mentalevéllel és fenyőmaggal). Nagyon finom és változatos koktélokkal igyekeznek a felszolgálók megnyerni a vendég turistákat – sikerrel.

Közbiztonság, öltözködési elvárások, fényképezés

Tunéziában a közbiztonság jónak mondható. Ettől függetlenül azért a bazárokban, piacokon vigyázzanak jobban az értékeikre. A szállodában is ajánlott a széf használata. A recepción díjazás ellenében még biztonságosabb az értékeink védelme.

A mecsetekben a szolid ruházat kötelező (térdet és vállat fedő öltözet). A szállodák többségében követelmény, hogy a férfiak a vacsoránál hosszú nadrágban jelenjenek meg. Tunézia gazdag hagyománnyal és történelemmel büszkélkedő muzulmán ország. A szálloda területén kívül nem ajánlatos kihívó ruhát viselni, mert az rosszallást válthat ki.

Nem szabad fényképezni katonai létesítményeket és eszközöket, követségeket, kormányzati épületeket, laktanyákat, szolgálatot teljesítő katonákat és rendőröket. Az utca emberétől a kattintás előtt ”engedélyt”, hozzájárulását kell kérni.

A múzeumokban és emlékműveknél általában 1-1,5 TND-t kérnek a fényképezőgépek, kamerák használatának engedélyezéséért.

Néhány fakultatív kirándulás – ízelítőül…

Több kiránduláson idegenvezetőként a testvérhúgával negyedszázada segíti a sok magyar és más nemzet turistáit. Tuniszi kirándulásunkat is segítette Banó Ildikó – hathatósan. Megható volt a Karthágó-i etap, amikor tájékoztatott, hogy a területen 5000 sirhely található. Abban az időben  a „hibás” gyerekeket, csecsemőket is meggyilkolták, mert alkalmatlanok lettek volna a harcokhoz. Kis fejkövek jelezték az elföldelt tetemek helyét (itt is néhány ezer kis emberke sírhelyét lelhettük).

Tunisz-Karthágó-Sidi Bou Said (egynapos, autóbusszal). Rövid gyalogos városnézés a fővárosban, Tuniszban. Szabadidő,  vásárlási lehetőség a bazárban. A római és a pun műemlékek megtekintése a Karthágó Múzeumban. Karthágóban – mely az egykori pun birodalom legendás gazdagságú fővárosa volt – Antoninus Pius császári fürdőjének maradványai és a város romjainak a felfedezése. (Ebéd.) Délután a lélegzetelállítóan gyönyörű és csodálatos fekvéséről híres andalúz művészfaluba, Sidi Bou Said-ot derítjük föl. A városban szabad program keretében a jellegzetes kávézójában elfogyaszthatunk egy török kávét vagy egy menta teát. A fehér és az élénk kék szín harmóniában mutatkozik a falakon, a bejárati ajtókon, rácsokon.

Kairoun félnapos kirándulás „A szent város”-ban autóbusszal. A város az iszlám világ legfontosabb és leghíresebb városa, ahol a Borbély Mecseten kívül megtekintettük egy világhírű, kézi csomózású szőnyegeket készítő műhelyt. Majd a lehetőséget kihasználva a szokványos bazári alkudozásokra adtuk a fejünket az óvárosi utcákon való barangolás közben.

Hammamet és Nabeul félnapos kirándulás. A program keretében sort kerítettünk Hammamet üdülővárosban, valamint a heti rendszerességgel (pénteki napokon)  rendezett Nabeul-i piacot meglátogatni, ahol az alkudozás „művészetét” gyakorolhattuk. Kikapcsolódásképpen, ráadásul betekintettünk egy igazi fazekasműhelybe is. A medinát, vagyis az óvárost is érdemes volt bebarangolni, különösen romantikus volt a keskeny utcácskákban bóklászni – és a fehér, illetve kék szín dominált minden építményen.

Szafari park félnapos. A 36 hektáros zöld övezetben több mint 400 állatot csodálhattunk meg. Elsőként a Szafari Parkot fedezhettük föl. Majd  - térítés ellenében -  lehetőség nyílott egy rövid tevegelésre a park területén. Ezt követően megtekinthettük a fóka show-t, amely mind a gyermekeket, mind a felnőtteket elvarázsolta.

Tevegelés – félnapos programegyüttes, oda-vissza mintegy 10 kilométernyi utat kellett legyőznünk a tevék hátán. A tevegeléses kirándulás minden, Tunéziába utazó számára „kötelező próba”. Aki még nem ült teveháton, hiszen a félnapos túra során a tevékkel kerültünk „közelebbi kapcsolatba”. Zöldellő pálmafák és olívaligetek mentén tevegeltünk. A kis csoportunk a tevék mellett egy kis (póni) lovakkal vontatott kocsival is szállítottuk a vendégsereg egy részét. Megérkezvén egy tanyához, a karaván Gara település mellett „leparkoltunk”. Az Ahmed Ben Kohla úr tulajdonában lévő tanyán (Szonter bih Kahla) a gazda és emberei segítségével kávéval, teával, gyümölccsel kínáltak, miközben eredeti arab ruhát öltve, arab zenére egyre többen táncra perdültünk. Volt teve-utas „erőpróba”, ahol kaktuszcsíkokat kellett a vendégeknek a tevék szájából kihúzni. A tevék győztek, iszonyatos erővel húzták ki az emberek szájából az elefánfül kaktuszcsíkokat…

Hajókirándulásra is adódott lehetőség. A Port El Kantaou-i jachtkikötőből indult a nagy kalózhajó a Földközi-tengerre. Alkalmunk volt átérezni a hullámok ölelését, vagy megpróbálkozhattunk saját ebédünk kifogásával is. Ha nem sikerült halat fogni, akkor a „kalózok” könnyű ebédje csillapította az éhségünket (hal, saláta, üdítő, víz), miközben a kalózhajó legénysége gondoskodott a szórakoztatásunkról.

Írta, fotózta, szerkesztette: László Gyula újságíró