Berlin, Kurfürstendamm. Németország 3,7 millió lakosú fővárosának, egyben tartományi rangú városállamának főutcája. Minden található benne, ami egy ilyen helyszínt megillet. Különlegessége a Vilmos császár emléktemplom. Az 1895-ben épült neoromán stílusú templomot II. Vilmos építtette nagyapja emlékére. 113 méteres tornyával az evangélikus templom eredetileg Berlin legmagasabb épülete volt. A torony magassága az 1943. novemberi szőnyegbombázás óta csak 71 méter; a németek „szuvas fognak” (die Hohle Zahn) nevezik. Romtemplomként állították helyre és vált a II. Világháború és Nyugat-Berlin jelképévé. (Talán a zsámbéki romtemplomhoz hasonlítanám.)

   Merthogy a Berlini Fal megépítésével a Kurfürstendamm Nyugat-Berlin része lett. Az 1949-1990 között létezett Német Demokratikus Köztársaság számára Berlin nyugati szektora (ahogy ők nevezték) nem létezett. Számunkra sem létezett. A nálunk kiadott Német Szövetségi Köztársaság című vaskos útikönyvben nem is szerepel Berlin neve. A Német Demokratikus Köztársaság című ugyancsak vaskos útikönyv pedig „Berlin, az NDK fővárosa” címszó alatt egy sort sem ír Nyugat-Berlinről. Közben a nem létező zóna (ahogy az NSZK-ban nevezték) újjáépült, Európa egyik leggazdagabb, legfejlettebb, legszebb helyszíne lett, „odaát” elképzelhetetlen árubőséggel, külön fizetési eszközzel, a konvertibilis nyugatnémet márkával.

    A XIX. század végén a Kurfürstendamm már nagyvárosi bulvár volt. A kultúra, a kereskedelem és a gasztronómia keveréke. Néhány év alatt Berlin fő vonzáskörzetévé alakult. 1896-ban nyitotta meg kapuit a Nyugati Színház, 1907-ben a Schiller Színház és 1912-ben az Berlini Német Opera.

   A XX. század húszas éveiben élte a Kurfürstendamm - mint nemzetközileg ismert sétálóutca, a berlini City - a virágkorát: modern mozik, színházak, kabarészínpadok, revük, kávézók, luxuslakások és elegáns üzletek vonzották a turistákat és a berlinieket a Citybe. Aki a modern, örökmozgó, nemzetközi Berlin lüktetését akarta átélni, az a Gedächtniskirche környékére ment.

   Hadd időzzek egy kicsit a Kurfürstendamm névnél. Szó szerinti fordításban Választófejedelemgát. A választófejedelem rendben lenne. A Német-római Birodalom királyait, császárait 1356-tól egy testület „nevezte ki”, amelynek 7 választófejedelem volt a tagja. (Sajnos akkor még nem volt ügydöntő népszavazás.) A választófejedelmek jogait és szerepét IV. Károly aranybullája határozta meg. A „Damm” gátat, töltést jelent. Kissé furcsa a Választófejedelemgát, de gondoljunk meg, nálunk is van, mégpedig Óbudán Filatorigát. Igaz, eredetileg Filatoridűlőnek nevezték. Lépjünk túl ezen, a Berlin lakói úgyis Ku'damm-ként (tehéngát) emlegetik.

Láng Róbert