A Bolyaiak szobra Marosvásárhelyen, a Református Kollégium előtt.
Az ELTE matematika-szakos hallgatói büszkék arra, hogy a tudományág híres művelői már tizenéves korukban nagy felfedezéseket tettek. Blaise Pascal (1623-1662) 11.éves korától vett részt kora matematikusainak szellemi életében és 16-éves korában írta meg a kúpszeletekről (kör, ellipszis, parabola, hiperbola) szóló, korszakot nyitó művét.
Bolyai Farkas (1771-1856) kilencéves korában bármely témáról „kapásból” latin verset írt, tizenévesen hat nyelven beszélt, levelezett Gauss-szal, a „matematikusok fejedelmével”, megalkotta különleges elméletét a hiperbolikus geometriát, amely a mai napig hat a matematika, csillagászat, űrkutatás, földrajz tudományos fejlődésére. Fia Bolyai János (1802-1860), a „geometria Kopernikusza” már 16-évsen egyetemre járt, kidolgozta az úgynevezett „párhuzamosok axiómáját”, alkalmazta a komplex számokat. Egy évszázaddal Einstein előtt megfogalmazta a gravitáció matematika értelmezését.
Niels Abelnek (1802-1829) 17-éves korában kezdték közölni matematikai tanulmányait a tudományos folyóiratok. Evariste Galois (1811 1832) tizenévesen alkotta meg az algebrai egyenletek elméletét. Henri Fehr 1905-ben publikált tanulmányában 93 matematikai géniuszt értékelt és közülük 78 már 15-éves kora előtt önálló tudományos műveket publikált.
Felmerül a kérdés, hogy lehetséges ez? Hogyan lesznek ezekből a gyerekekből tudósok? A pszichológusok, genetikusok, szociológusok, agykutatók nagyjából egyetértenek a lehetséges válasszal. A matematikai tehetség igen korai megmutatkozásának oka az, hogy önmagában a matematika nem igényel élettapasztalatot, széleskörű konkrét ismereteket a világról. A matematika tudománya öntörvényű, autonóm, „csak” bizonyos logikai készséget kíván, kreatív alkalmazására és továbbfejlesztésére már igen fiatalon sor kerülhet.
Hasonlatos a zenei tehetséghez. Mozart, Wagner, Johann Sebastian Bach, Paganini ugyancsak tinédzser korukban mutattak fel, alkottak világraszóló teljesítményt. (A matematika-zene hasonlóságról csak annyit, egy amerikai kutatócsoport a Kodály-módszer eszközeit bevetette a matematikába. Az így tanuló gyerekeknek kétszer olyan jól ment a számtan, mint társaiknak. Ha szolmizáláshoz hasonló jelekkel, ritmusokkal, hangokkal tanítják a számtant, jobban megy a tanulás, és akár 50 százalékkal is javulhat a vizsgán a diákok teljesítménye.)
Ezután már csak az a kérdés maradt, miért nincs a lányok között hasonló tehetségű, ifjúkorú matematikus? A válasz: mert nem erre szocializálódtak. A XIX. századig az asszonyok 8-10 gyereket szültek és neveltek fel. Már ez is elegendő ok lenne. Azért csüggedni nem kell. Lewis Terman amerikai pszichológus 690 fiú és lány IQ-ját vizsgálta meg és hasonlította össze. 150-180 IQ-val rendelkezők között 41 fiút és 50 leányt talált. Az egészen alacsony IQ-val rendelkezők között pedig 66 fiút és 59 leányt. Tehát aggodalomra semmi ok.
Láng Róbert
