A világ legnagyobb könyvtára, a British Library.
Vörösmarty Mihály 1844-ben írt filozofikus költeménye a magyar irodalomtörténet egyik remekműve. Ami megdöbbentő, 2018-ban aktuálisabb, mint valaha. A költő először is körülnéz a világban. És mit lát? Megosztottságot. Szegényeket és gazdagokat. „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön”. Figyeljünk a feltételes módra. Csak akkor jutna a kevés gazdagnak üdv, vagyis jólét, áldás, boldogság, „Ha istenésszel, angyal érzelemmel / Használni tudnák éltök napjait.".
A XIX. század közepe a „Népboldogító eszmék” világa volt. Korunk is. Pedig olyan életre vágyunk, „Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai / E névhez "ember!" advák örökűl.” Majd keserűn hozzáteszi: „Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők”. Mi ez, hanem a rasszizmus elleni tiltakozás? Aktuális 2018-ban?
„Miért e lom?” - kérdezi a költő, célozva a sok könyvre, amely a könyvtárban van. De néhai magyar tanárom szerint egy másik jelentése is van a „lom”-nak, Vörösmarty az irdalom szót rokonította vele. Hányan teszik fel napjainkban a kérdést. Miért e lom: Kell-e egyáltalán az embereknek irodalom 2018-ban?
A továbbiakban arra gondol a költő, hogy a papír rongyból készül. Például azokból a ruhákból, amelyeket az emberek hordtak. És felsorolja az ellentéteket, utalva az elkövetett bűnökre. „Erény van írva e lapon; de egykor zsivány ruhája volt.” „És itt a törvény - véres lázadók / Hamis bírák és zsarnokok mezéből.” „A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat. (A condra durva posztóból készült ruhaféle.)
Vörösmarty kiutat is szeretne mutatni. „uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában / Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.” Reméli, hogy a jövőben talán eljön az igazság és a szeretet. Ez a társadalmi egyenlőség utópisztikus jelképeként jelenik meg. Az embernek ezért kell küzdeni, ezt kell létrehoznia. “Mi dolgunk a világon? Küzdeni,” Lehet, hogy cél 2018-ban is elérhetetlen, de tenni kell a jövőért, mivel ha így élünk csak akkor halhatunk meg nyugodtan boldogan.
Elképzelhető, hogy Madáchot Az ember tragédiájának befejező mondatára ez ihlette, majd két évtizeddel később. „Ember küzdj és bízva bízzál.” Vörösmartyt pedig Dante pokla bejáratának felirata. „Ki itt belépsz. Hagyj fel minden reménnyel, írja Dante. „Hová lépsz most, gondold meg oh tudós.” Így kezdődik a Gondolatok a könyvtárban.
Láng Róbert
