A dollár továbbra is erős, különösen az európai devizákkal szemben, míg a dollár/kínai jüan kereszt megragadt egy szinten. A dollár erőssége az állampapírok reálhozamainak viszonyát is tükrözi – az Egyesült Államokban a reálhozamok a pozitív tartományban vannak, az eurózónában és Svédországban a reálhozamok már szinte büntető jellegűen negatívak, az Egyesült Királyságban, Svájcban és Japánban pedig szintén negatívak.

Amíg a Fed nem változtat a politikáján, vagy a többi központi bank nem mutat nagyobb elkötelezettséget a monetáris feltételek szűkítése iránt, addig a dollár aligha fog érdemben gyengülni. Ráadásul hétfőn a san francisco-i Fed képviselője a decemberi kamatemelés mellett érvelt egy beszédében, és 2019-re további két emelést helyezett kilátásba, mivel a Fed egyik feladata az, hogy kezelje az amerikai gazdaság túlfűtöttségét. Ez a megnyilatkozás szintén erősítette a dollárt, jóllehet a kamatemeléssel kapcsolatos várakozások így is erősek voltak.

A norvég korona még az eurónál is gyengébb, köszönhetően a gyenge harmadik negyedévi norvég GDP-nek. Ennek ellenére még szerepelhet jól a NOK, ha az olaj gyengülésének jelenlegi üteme enyhül.

Kedvezően hatott a fontra az euróval szemben, hogy Michel Barnier, az EU Brexit-ügyi főtárgyalója pozitívan nyilatkozott a tárgyalásokról, és minden jel arra mutat, hogy a felek nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy összehozzanak egy olyan megállapodást, amely alapján kitűzhető egy november végi Brexit-csúcs. De ehhez még az Egyesült Királyság parlamentjének hozzájárulása is kell. Ugyanakkor az Európai Unió legalább annyira érdekelt a Brexit-megállapodás tető alá hozásában, mint az Egyesült Királyság, tekintve az Európa szerte egyre nagyobb tért hódító populizmust, az olasz költségvetési huzavonát és a jövő májusi európai parlamenti választásokat. Ezek ismeretében sokan tekintenek várakozva Theresa May-re, hogy képes-e keresztül vinni a parlamenten egy esetleges megállapodás megszavazását.

John Hardy, Saxo Bank