Immár 26. alkalommal írta ki a naturArt - Magyar Természetfotósok Szövetsége, Magyarország és Közép-Európa legrangosabb természetfotós pályázatát, mely a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is izgalmas küzdelmet hozott. A zsűri összesen 294 pályázótól 4000-nél is több képből válogatott és az értékes díjakért az utolsó fordulóban 125 mű versengett. A díjakat 2018. november 6-án adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol egyúttal megnyitották a pályázat legjobb képeiből rendezett kiállítást, és bemutatták a döntőbe jutott fotókból összeállított, Az év természetfotói - Magyarország 2018 című kötetet is, amely az idén is két nyelven, magyarul és angolul jelent meg.

 A naturArt - Magyar Természetfotósok Szövetsége, 27 esztendővel ezelőtti megalakulása után első feladatai egyikeként olyan fotópályázat megrendezését tűzte ki célul, amely alkalmas arra, hogy a magyar természetfotósok évről évre összemérhessék képességeiket, és bemutathassák legszebb alkotásaikat – hangsúlyozta az eredmények kihirdetése előtt Fáth Péter, a Szövetség elnöke. Ebben a szellemben írta ki a szövetség az idén is „Az Év Természetfotósa” pályázatot, melynek névadó támogatója a Lenergy Magyarország Kft. A naturArt - Magyar Természetfotósok Szövetségének nem szűnő törekvése, hogy a természetfotózást egyre jobbá, egyre magasabb színvonalúvá emelje Magyarországon. Az igazi természetfotós teljesítményt akarjuk kiemelni, és azokat a képeket előtérbe helyezni, amelyek a fotós természetismeretét, kitartását és technikai tudását tükrözik.

 Ezért - bár nem zártuk ki a fizetős lesekből készült képeket – „Az év természetfotósa”-cím odaítélésénél ezek nem vettek részt a számításban, csak az olyan képek, amelyek valóban egyéni teljesítmény eredményei. A pályázat során ezúttal is nagy súlyt helyeztünk a transzparenciára, a bírálat menetének átláthatóságára. A beérkezéskor minden kép egyedi kódszámot kap, és a zsűri egyáltalán nem ismeri a pályázó személyét. Mindig héttagú zsűri értékel, és „minimum-maximum” szabály szerint a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám mindig kiesik, így még az esélyét is kizárják az esetleges részrehajlásnak. Az utolsó fordulóba kiválasztott (idén 385 db) kép esetében bekérjük az eredeti kamera-RAW file-t, és a technikai ellenőrzés során megnézzük, hogy a beadott pályamű (JPEG formátumú kép) előállítható-e a kiírásban meghatározott digitális feldolgozási eszközökkel.

 Erre a versenyre én úgy tekintek, mint egy ünnepre, a magyar természetvédelem ünnepére – mondta el Gál Péter, a fő támogató, a Lenergy Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. Cégünknél, kilencvennél is többen dolgozunk azért, hogy környezettudatos, a lehető legjobb szolgáltatásokat és berendezéseket tudjuk partnereinknek nyújtani a klímatechnika és az energetika terültén. Mindezt úgy, hogy az általunk kínált eljárás a lehető legkevesebb környezetszennyezéssel és széndioxid-kibocsátással járjon! Ha most kimegyünk az utcára, mindenki érzi, hogy novemberben húsz fok van, ami önmagában jelzi: kritikussá vált a helyzetünk. Ez az oka annak, hogy minden olyan tevékenységet segíteni próbálunk, ami a természet védelméhez hozzájárul. Igyekszünk részt venni a környezeti nevelésben és természeti értékeink, Nemzeti parkjaink bemutatásában.

 Tóth József, a Nemzeti Közművek Áramhálózati Kft. ügyvezető igazgatója ezt még azzal egészítette ki: cégük több mint harmincezer kilométer villamosenergia-hálózatot üzemeltet és tisztában vannak azzal, hogy a szabad vezetékek az itt élő és átvonuló madarak számára veszélyt jelentenek. Éppen ezért – szorosan együttműködve a madárvédőkkel – igyekeznek a veszélyt mérsékelni. Több ezer kilométernyi vezetéket építettek át „madárbaráttá”. Olyan szigetelő berendezéseket szerelnek fel az oszlopokra, amik megakadályozzák, hogy a madarak áramütést szenvedjenek. Délkelet-Magyarország a gólyák kedvelt területe és itt már több mint 1500 gólyafészek van az oszlopokon. Most a túzok védelme került előtérbe. Ez a nagytestű madár repülni ugyan képes, de a mozgását a levegőben nehezen irányítja. Különösen a dürrögése idején válik veszélyeztetetté. Legfontosabb élőhelyén, a Kiskunságon most a legfontosabb területeken a szabad vezetéket földkábellel cserélik fel. Ebbe a körbe illeszkedik a természetfotósok támogatása is.

 Az idei pályázat is nagy csatát hozott. A fotóművészet egyik legösszetettebb és legtöbb fáradsággal járó ágának hazai és határon túli képviselői ezúttal is alaposan kitettek magukért. Látványosan bizonyítják ezt azok a rendkívüli fotók, amelyek újra és újra meghökkentenek, elgondolkodtatnak, vagy éppen megnevettetnek bennünket – olvashatjuk a képeket bemutató könyv hátsó borítóján. Ezúttal Potyó Imre nyerte el a legmagasabb természetfotós elismerést Magyarországon, és így először lett „Az Év Természetfotósa”. A fotózással komolyabban 2007 óta foglalkozik. Legkedvesebb témái azok a különös hangulatok, érdekes közelképek és kompozíciók, amelyeket többnyire a „kékóra” és az éjszaka fényeiben örökít meg. Számára a hangsúly az elvont és a szokatlan bemutatásán van.

A zsűri „Az Év Természetfotója" kitüntető címet Nagy Bertold: Délutáni pihenő c. alkotásának adományozta. A kép valóban különleges. Szerzője elmondta róla: Miután leesett az első hó, először régi barátomat, egy macskabaglyot látogattam meg. Az odavezető úton azon gondolkodtam, hogyan tudnám egy különleges képben megörökíteni a téli erdő hangulatát és a délutáni pihenőjét töltő baglyot. Végül a multiexpozíció mellett döntöttem. A felvétel valóban meghökkenti a szemlélőt. Az első pillanatban nem is látja meg a baglyot, néhány másodpercnek el kell telnie, amíg a fekete-fehér képen elkülönül a fa kérge és kirajzolódik a madár feje. Annak érdekében, hogy a figyelmünk mégse kalandozhasson el nagyon, a háttér teljesen elmosódott, az erdő fái helyett csak foltokat látunk, szinte csak a fák szimbólumát.

 „Az Év Ifjú Természetfotósa” címet Füssi-Nagy Regő, a Sárospataki Református Gimnázium tanulója nyerte. Első fényképezőgépét tízéves korában kapta és már mindjárt olyan minőségű képet készített, ami a National Geographic Kid-ben jelent meg. A komolyabb gépek iránt 2013 telén kezdett el érdeklődni, gyűjtötte, növelte tudását a fotózásról, a technikáról. Még a télen elkészítette első természetfotóit és a tavasszal leshelyek építésébe is belefogott. Végül – 2016 telén – a ragadozó madarak fotózása ragadta meg és minden szabad idejét erre fordította. Napjainkban többféle téma érdekli, de leginkább a tanyájuk körül járja a természetet és elsősorban helyi témákat fotóz. Ám szívesen túrázik a Bodrogközben, a Zempléni-hegységben és mindig magával viszi a fényképezőgépét.