Igazán jól éreztük magunkat a tegnapi osztálytalálkozón kedvenc éttermünkben. Örülök, hogy láttalak, milyen kár, hogy csak ötévenként van időnk ilyesmire. Azt is észrevettük, jól megy a sorod. Bár nem dicsekedtél el vele, kilestük, hogy Porsche-val hajtottál be a mélygarázsba. Ki-ki előhozakodott családjának gyarapodásával, szakmájának fortélyaival, a világ és hazánk ügyes-bajos dolgaival. Aztán felfigyeltem egy mondatodra.
Arról volt szó, hogy egyre mélyül a szakadék a gazdagok és a szegények helyzete, élete, lehetősége, egészsége között. Erre rávágtad, hogy ez mindig így volt és így lesz, még a Bibliában is az áll: akinek van, annak adatik, akinek pedig nincsen, attól még az is elvétetik, amije van. Hát ezért írom ezt a levelet.
Kedves Oszkár! A bibliai idézet Máté evangélistától való. Egyike volt Jézus első követőinek és apostolainak. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást az emberek megvetették, mivel sokan dolgoztak a saját zsebükre is. Máté szülőhelyén, Kafarnaumban végezte a munkáját. Amikor találkozott Jézussal felhagyott addigi életével és követte őt. Jézus keresztre feszítése után elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt, Jézus feltámadását. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, ezért halálra kínozták.
Szóval ettől a Máté apostoltól kérdezték a tanítványai: miért beszélsz példázatokban, mikor mi megértenénk téged egyszerűbben is? Máté azt válaszolta: mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, másoknak pedig nem adatott meg. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek. Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincsen attól még az is elvétetik, amije van.
Máté nem a gazdagságról, vagyonról, jólétről beszélt, hanem a hitről, Jézus követéséről. Akinek van hite, annak megadatik, hogy egyre inkább közelebb kerüljön Jézushoz , akinek pedig nincs, az egyre távolodik tőle.
Ezt nem tartottam helyénvalónak fejtegetni az Erdélyi fatányéros és a Badacsonyi kéknyelű fogyasztása közben. De szerettem volna szavaidra reagálni, most megtettem ebben a levélben. Változatlan barátsággal ölellek.
Láng Róbert
