Egy New York-i és egy bécsi gyűjtemény darabjait árverezik el november 8-án a Virág Judit Galéria – immár hagyományosnak mondható – Zsolnay-aukcióján. A tételek október 26-tól már megtekinthetők a Galériában, ahol ezzel párhuzamosan Párizs - Nagybánya 1904-1914 címmel kiállítás is nyílt. Az ingyenes tárlaton többek között Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor, Boromisza Tibor, valamint Perlrott Csaba Vilmos munkáival találkozhatunk.
A kiállítás címéül szolgáló két helyszín közül Párizs nem szorul bemutatásra. Elöljáróban viszont talán érdemes röviden megindokolni, miért pont Nagybánya lett a magyar festészet egyik meghatározó színtere? A festőtelep kialakulásakor mintegy tízezer lakosú bányaváros – jelenleg Baia Mare – Északnyugat-Romániában, a Zazar folyó partján fekszik. A völgyben a Veresvíz patak, a városban a Veresvíz és a Fűrész utcai színes bányászházak gyakran köszönnek vissza a vásznakon. A várost északon határoló Kereszthegy és a Fokhagymás patak mellett magasodó Virághegy, minden évszakban magával ragadta a művészeket. A képeken nemcsak háttérként, hanem önálló motívumként is megjelennek. A Zazar partján található Ligetet főleg tavasszal és nyáron örökítették meg a festők.
A Galériában tavaly bemutatott a Páris – Budapest tárlat még hét évtizedet ölelt fel, a mostani ennél szűkebb időszakra koncentrál – húzta meg a kereteket a kiállítás megnyitásakor Kelen Anna. Párizs hatása semmivel sem hasonlítható, jelentősége mégis inkább a XX. század első évtizedében, 1904. és 14. között mutatkozik meg. Ezt mutatja be a jelenlegi kiállítás, viszont Budapest helyett ezúttal Nagybányát állítja párhuzamba a francia fővárossal. Nagybánya a magyar művészeti élet bölcsője, a magyar modernizmus legfontosabb kiindulópontja, ebben az időpontban már évtizedes múltú, nagytekintélyű festőiskola. Megjelentek itt a fiatalabb generáció képviselői, az újító szellemű, progresszív festők, akik az „alapító atyák”-kal ellentétben már nem az impresszionizmust tekintették követendő példának.
Inkább az ekkor Párizsban színre lépő, új, modern, progresszív csoportosulást, akik a fauve-ok voltak. Ők – ahogy a francia megnevezésük, „vadak” is mutatja, nagyon erős, harsány, élén színeket használtak. Feljegyezték róluk, hogy az első kiállításukon a színek olyan megdöbbentő hatással voltak a látogatókra, hogy azok a szemüket eltakarva futottak ki a teremből. Czóbel Béla volt az első, aki ebben az időszakban – 1905-ben – Párizsba utazott és elsőként sajátította el a fauve festészet vonásait, elkezdte az ő szellemiségük szerint festeni a képeit. Ő volt az, aki 1906-ban hazatért Nagybányára és szinte palotaforradalmat robbantott ki a hazahozott, a fauve-ok által inspirált képeivel, mint amilyen a kiállításon is látható csendélet. Példáját később sokan, mások is követték, többek között Ziffer Sándor vagy Perlrott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Boromissza Tibor és az ő műveik láthatók itt, egészen november 18-ig.
Nagybányán, az alapítók nem nézték jó szemmel a kibontakozó új irányzatot. A Természetelvű festészet elárulását látták a harsány színvilágú, torzított formákat, elrajzolásokat is megengedő festészetben. Noha a magyar festők – szemben francia társaikkal – soha nem merészkedtek a természet színeinek teljes átírásáig. Inkább csak felfokozták a színeket. A természetábrázolástól sem tudtak teljesen elszakadni és az absztrakcióhoz sem közelítettek annyira, mint a párizsiak. Ezen a kiállításon összesen 114 festmény szerepel, közöttük számos olyan van, amit külföldről most, először hoztak haza. Ilyen például Tihanyi Lajos portréja, melyet Ziffer Sándor 1908-ban festett. További érdekesség, hogy vannak képek, melyekről kiderült: a vászon hátoldalára is festettek – a titokra a restaurátorok jöttek rá, amikor a festményeket a bemutatásra előkészítették.
A Virág Judit Galériának fontos szerepe van abban, hogy az utóbbi években Budapest lett a nemzetközi Zsolnay-kereskedelem fővárosa. Az elmúlt 15 évben ugyanis megindult a Zsolnay-kerámiák visszaáramlása hazánkba, és a nemzetközi rangú Zsolnay-kollekciók többsége ma már Magyarországon található. A Galéria tavaly rendezte meg a világ első Zsolnay-aukcióját, átütő sikerrel. Vélhetően ez a nemzetközi szinten is nagy figyelmet keltő esemény mozgatta meg két jelentős gyűjtemény tulajdonosának fantáziáját. Az árverés után ugyanis egy fontos New York-i és egy bécsi kollekció birtokosai jelentkeztek, és ajánlották fel kerámiáikat a következő Zsolnay-aukcióra. A kiállítással egy időben – november 8-án – rendezi meg a Galéria a második Zsolnay-aukciót, mely felöleli a Zsolnay-gyár klasszikus korszakát, a historikus vázáktól a szecessziós remekeken át egészen az I. Világháborúig.
A New York-i gyűjtemény tulajdonosának személyes kívánsága volt, hogy tárgyai visszakerüljenek az óhazába, a bécsi örökös szerint pedig gyűjteménye itt kaphatja meg a legnagyobb figyelmet. A két, egymást jól kiegészítő gyűjteményben legalább 25 nemzetközi rangú remekmű szerepel, összesen hetven műtárgy kerül „kalapács alá”. A szecessziós Zsolnay-vázák a nemzetközi kerámia piac „csúcsragadozói”, ezért a Zsolnay gyűjtők és kereskedők figyelme a következő két hétben Budapestre koncentrálódik. Az árverési anyag értékére jellemző, hogy ha valakinek november 8-án a Kongresszusi Központban az az ötlete támadna, hogy egyben vásárolja meg az aukció anyagát, kollekciója a világ tíz legfontosabb magángyűjteményének egyike lehetne!
