Álljon itt néhány sor a dollárboltról, a szocialista rendszerek egyik kakukktojásáról, mielőtt  végképp eltűnne a köztudatból. 1965-ben Hardi Róbert belkereskedelmi miniszterhelyettes javaslatára hozták létre az úgynevezett dollárboltok rendszerét. Elsősorban azért, hogy a magyarországi diplomaták ne külföldön költsék el a valutájukat. Már mint olyan árucikkek beszerzésére, amelyek hazánkban nem voltak kaphatók. Rövidesen több mint 350 dollárbolt, sőt, néhány dollár-áruház is működött Budapesten és a nagyobb vidéki városokban, valamint „nyugati” vendégkörrel rendelkező szállodákban.

   A boltok különleges jogi környezetben működtek. Ugyanis a valuta birtoklását 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntették. Mivel a törvényben értékhatár nem szerepelt, akár egyetlen, a levéltárcánkban lapuló egydolláros bankjegy is bűncselekménynek számított. Mindegy milyen úton jutottunk hozzá. (A kokain birtoklását még nem büntették.)

   Amikor az állam bevezette a 70-dolláros útlevelet, gondoskodott arról is, hogy ne lehessen ezzel a valutával a dollárboltokban vásárolni. Ugyanis a 70 dollárt kizárólag „utazási célra” lehetett felhasználni, ez rajta volt a kiviteli engedélyen, amelyet a határon a vámosoknak be kellett mutatni.

   De milyen termékek voltak a dollárboltokban? Először is italok, whisky, gin, angol sherry. Aztán márkás édességek: Milka, Snickers, Mars, Lindt, Toblerone, Tvix és hasonlók. Őrölt kávé. Kakaó. Cigaretták: Marlboro, Camel, Pall Mall, Kent. Philip Morris. Kozmetikai cikkek: Chanel, L'Oreal, Estée Lauder, Max Factor. Lehetett háztartási gépeket, ékszereket, gyermekjátékot, szinte mindent megkapni, mi szem-szájnak ingere és hazánkban hiánycikk volt a neve.

   Devizaszámlája természetesen nem lehetett magánszemélynek. Azért akadtak kiskapuk. Ha egy orvos szakcikkét közölte a Health Information & Libraries Journal, akkor a honoráriumot konvertibilis pénznemben utalták át a szerző számlájára és abból vásárolhatott a dollárboltokban. A szállodai üzletekben nem kértek személyi igazolványt, ezért az innen-onnan beszerzett német márka, olasz líra, osztrák schilling, francia frank már lehetőséget adott a vágyott áruk megvásárlására.

   Persze, ha a külföldi úgy akarta, villámgyorsan előteremtettek a dollárboltok hungarikumokat is, tokaji borokat, szegedi csípős paprikát, téliszalámit, libamáj konzervet, halasi csipkét.

   2001, június 10.-én konvertibilis (szabadon átváltható bármelyik valutára) lett a forint, és a dollárboltok lehúzták a redőnyt. A dollárbolt, ahogy Ákos Stefi énekelte: Ma már csak emlék, a szíven könnyedén átfutó bolondos emlék.

Láng Róbert