Vámolásra váró kereskedők hajói a Vámhivatal előtt. Barabás Miklós akvarellje, 1843.
Ha egyszerűsíteni szeretném a bonyolult jogtudományt, akkor azt mondanám, kétféle jog van és passz! A jog jelenti egyrészt a jogszabályok, törvények, rendelkezések összességét (tárgyi jog), másrészt hogy nekünk (személyeknek) jogunk van dönteni valamiről, például tulajdonunkról (alanyi jog). Ezzel a jogtudományt legfontosabb kérdéseit lerendeztük.
Vannak érdekes és a történelem folyamán már kihalt jogok, ilyen például az első éjszaka joga és ilyen az árumegállítás joga is. Az előbbi nem szorul különösebb magyarázatra, az utóbbi megértéséhez vissza kell mennünk az ókorba.
Évezredeken át, amíg a szárazföldi közlekedés egyetlen energiaforrása az izomerő (lóvontatás), vízen pedig a szélerő (vitorláshajó) volt, a közlekedési eszközök csigalassúsággal fejlődtek. Más volt a helyzet az útépítés terén. Már az ókor hódítói felismerték, hogy nagy birodalmakat fejleszteni, központilag kormányozni csak az úthálózat fejlesztésével lehet.
Ebben az időszakban jelentős útépítő munkát végeztek a kínaiak, perzsák, rómaiak. Egyik-másik műút évezredeken át használható maradt. Kátyúfoldozgatás nélkül. A híres Római Birodalomban 75.000 kilométer hosszú úthálózatot építettek a hadmérnökök, ami közlekedéstörténeti szempontból példátlan teljesítménynek nevezhetünk.
A Római Birodalom bukása után a szétaprózott feudális hatalmi rendszerek kialakulása kaotikus közállapotokat teremtett, a közlekedés gyakorlatilag megbénult. Az utak gondozása, tisztítása a központ hatalom válláról a nagybirtokosok kezébe került, akik ennek fejében az úton közlekedőket, áthaladókat megsarcolhatták. (Az útdíj őse.) Forgalombénító jogok keletkeztek. Így jött létre az árumegállítás joga. Ez arra kényszerítette az utazó kereskedőket, hogy áruikat a megállításra jogosult városok piacán értékesítsék, vagy meghatározott összeget fizessenek. (A vám őse.) Például Bécs árumegállító joga megakadályozta a nyugati kereskedők termékeinek Magyarországa juttatását. (Az embargó őse.) Alsó-Ausztriában, elsősorban a Duna mellett a XV. században 77 vámsorompó működött, ezek századokon át megbénították a közúti közlekedés fejlesztését.
Azért mi sem maradtunk adósok. Először a XI. században Esztergomban létesítettek úgynevezett lerakatot. Ráadásul itt működött az ország egyetlen pénzverdéje is, ezért a külföldi kereskedők csak itt tudtak pénzt átváltani. (A valutaárfolyam őse.) A XIII. században IV. Béla királyunk kiváltságlevélben rögzített lerakodási jogot Pestnek. Később még számos jelentős város kapott ilyen kiváltságokat, például Győr, Sopron, Kassa, Brassó és Lőcse.
Ha Budapesten a Vámház körúton (Később Horthy István körút, majd Tolbuhin körút, aztán újra Vámház körút) sétálunk, jusson eszünkbe, hogy az elnevezésnek oka van. A Corvinus Egyetem valaha vámház volt, itt kellett a kereskedőknek kirakniuk az áruikat, vámolásra várva.
Láng Róbert
